Eddig nem igazán volt kedvem mesélni a múltheti bécsi kirándulásról, de most megteszem. Ciki vagy nem ciki, bevallom töredelmesen, hogy röpke életem alatt nem volt szerencsém ezidáig eljutni a szomszéd Bécs városába, pedig párszor már elhaladtam mellette az autópályán. :o) - míg mások ezalatt bejárják a fél világot ugye apuka meg anyuka által szponzorálva.

A közlekedés pofon egyszerű egy GPS segítségével, amibe Viktorka Bécs helyett a jó Isten tudja, hogy mit pötyögött be, és a kütyü egyfolytában le akart téríteni az autópályáról annak ellenére, hogy láttuk a Bécs "mennyé egyenesen" táblát. Kiküszöbölve a GPS-"hibát" végre jófelé irányított minket, és a városban sikerült olyan helyre parkolnunk, ahonnan egy köpésnyire volt a metró, és abszolút nem kellett kocsival közlekedni, hisz' a kötött pályás szerkezet tökéletesen elvitt minket mindenfelé, ahol a látványosságok megtalálhatók. Ezáltal az 1680 Ft-os bécsi napijegy/fő többszörösen behozta az árát.

Ami számomra még a látványosságok közé is tartozott, az a kátyúmentes utak, az utcákon max. egy csikk eldobva, kutyagumedlinek még nyoma sem volt, és a tökéletes tisztaság mindenfelé. Nem álltak a kocsik a egymás hegyén-hátán, rengeteg parkolóház volt, az összes autó szépen lemosva, féléve otthagyott, leeresztett kerekű, kitört abalkú roncsautót sem találtam. És ez nemcsak a belvárosra vonatkozik! Szóval kedves Budapest & co. van mit tanulni! 

Az árak valóban nem a magyar keresetekhez voltak mérve, ki is kerekedett a szemem mikor egy 0,5 l-es kóláért 700 Ft-ot fizettem. :D Vasárnap lévén pedig még Aldi vagy Lidli sem volt nyitva. :o) Hát nem ültünk be a Hotel Imperialba ebédelni - na meg öltöny sem volt nálunk, hisz' csak öltönyös majmokat láttunk a teraszán, hanem nemes egyszerűséggel betámadtunk a McDonaldsot. :D Mit nekünk vínersnicli, meg bécsi káffé!? MegDonác! Ott legalább tudjuk mit kapunk, nem ám még a 4 csillagos hotelben rosszul leszünk a sz*r kajától! :D Azért megnyugodtam, hogy nemcsak mi álltunk a Mekiben turistaként, hanem még az a 30 ember is, aki enni akart valamit, és egy kukkot nem beszélt németül. :o) A stílusos ebéd után folytattuk utunkat.

Nézzük a nevezetességeket. (A felsorolás szerinti sorrendben alant a kapcsolódó képek!) Kihagyhatatlan volt a schönbrunni kastély (ezek a királyok tudtak élni...), a várszínház, a kereskedők háza, francia nagykövetség, a Károly-templom, Szent István székesegyház, és a bécsi Operaház. Sajnos az idő szűke miatt még nagyon sok helyre nem jutottunk el, de mindenképpen szeretném egyszer pótolni, mivel teljesen lenyűgözött...

Olyan mázlink volt, hogy az Operaházban nyílt napot tartottak, és az égvilágon mindent meg lehetett nézni. Hát ennek rendkívül örültem. Azé' ide tényleg nem mindennap jut be az ember csak úgy. Gyönyörű volt... szavakban el sem tudom mondani. Az utolsó 13 képen az épület, meg néha én is látszom. 

Jó volt, hogy nemcsak a kosz, hanem egy kis kultúra is ragadt ránk, és értelmesnek tűnt a pénzköltés. Szívesen maradtunk volna legalább 1-2 éjszakát, csak a másnapi munka közbeszólt... :o( 

Aki még nem járt Bécsben, vagy csak szereti a régi épületeket, gyönyörű házakat, műemlékeket, múzeumokat, annak mindenképpen érdemes ellátogatni! Én még biztosan visszalátogatok egyszer...