Helló Mindenki!

Nem telnek éppen zavartalanul a napjaim. Ugye az utolsó bejegyzésemben panaszkodtam az egészségi állapotomról. (Nem részletezem még egyszer, tessék elolvasni azt is!) Nos az elmúlt pár napban ez nemhogy javult volna, inkább erős hanyatlásnak indult. Hétfőn szabadnapos voltam – ez is ritka pillanat mostanában – lementem Anett barátnőmhöz, hogy mégse egyedül legyek a hegyen. Indultunk volna a városba, mikor hirtelen összecsuklottam mint egy zsebkés, és nem bírtam kiegyenesedni kb. 10 percig. A WC-n kétszer is sikerült találkozni a róka családdal, aztán jobban lettem. Délután szintén rám tört a zsebkéseffektus, úgyhogy elmentem dokihoz. Gyakorlatilag meg sem vizsgált, csak annyit kérdezett, hogy melyik kórházba szeretnék menni! Mi van?????? Gyomortükrözés… Fa..a

Másnap Anett elvitt a kórházba, ahol azonnal ott fogtak, benyomtak egy szobába, ahol három 80 év meg a halálközti néni társaságát élvezhettem. Király! A kórházi koszt az otthoninál sem jobb, és semmivel nem bőségesebb. Viszont az rögtön feltűnt, hogy jóval több nővérke gondoskodik a betegekről, és az orvosnak napi egyszer kb. 5 percre látja az ember a képes felét.

Az első éjszaka mondhatni jól telt, leszámítva, hogy vacsit nem kaptam a másnapi gyomortükrözés miatt, és egy mammert is kitoltak éjszaka, mert nem bírt magával.

A reggeli ébresztés megegyezik egy laktanyáéval. Minimum 3 nővér töri ránk az ajtót, és kiabálva köszönik a Guten Morgent! Hát guten Morgen nektek is vazze!

Még magamhoz sem tértem a riadalomból, de máris mehettem ultrahangra. Megnézték a vesém, májam, húgyhólyagom, csak kérdem én minek… Kisvártatva mehettem a tükrözésre. Megitattak valami lötyivel, aztán belém vágták a szurit, amitől kicsit bekábultam, aztán nyeltem a kb. 1 méteres csövet mint kacsa a nokedlit. Félkómásan azért néztem a monitort kitekert nyakkal, hisz’ nem minden nap látja az ember a saját gyomrát belülről. Elég bizarr látvány volt, de laikusként még én is láttam, hogy nem stimmel bent valami. Vettek próbát is a gyomromból…

Azt azért nem akarom részletezni, hogy miként ömlött belőlem a nyálmennyiség, meg minden egyéb, és mennyire szívderítő látvány voltam éppen akkor… Hurrá, ezt is túléltem. Délután rámtoltak egy liter infúziót, megint vért vettek (de minek?), vérnyomást mértek, össze-vissza böködtek, meg tudom is én mit kotorásztak rajtam…

Eljött az éjszaka. Most egy másik mammer nem fért a bugyijába (de lehet, hogy pelusába), egyfolytában karikázott a szobában, leült a másik néni ágyára, akkor nekiállt az én szekrényemben ollóért kutatni, aztán megelégeltem, és hívtam a nővért másodszorra is, hogy örülök, hogy az öreg DJ marha jól alszik napközben, de most már én (mi) is szeretné(n)k aludni, így hajnali fél három tájékán.

Reggel a szokásos „jó reggelt Vietnám!!!” beköszönés a nővérkéktől, reggeli, aztán vizit egy szem dokibával és egy tucat nővérkével. Akkor halljuk mi a bajom: gyomorgyulladás, túlterheltség, stresszes állapot a főnök miatt, és a többi… Király! Délután a kérésemre kiengedtek, bár jobban örültek volna, ha még egy éjszakát bent maradok. Igen vendégszeretők! :) Anett elhozott, ma meg irány a házi dokihoz, hogy legyen oly kedves kiírni még pár napra. Kérdezte ő is (ahogy a kórházban a másik doktor), hogy nem akarok-e pszichiáterhez fordulni?! Mondtam, hogy bitte-danke, de tudom, hogy mi a bajom, és azt is tudom hogy mi, pontosabban ki váltja ki belőlem ezen reakciókat, úgyhogy nem. Szeptember végéig meg már csak kihúzom valahogy…

Szóval most kényszerpihenőn vagyok, amit őszintén szólva nem is bánok, viszont az elég gáz, hogy meg kellett adnom Anett barátnőm címét, hogy itt leszek elszállásolva a betegállományom végéig, mert ezek az osztrákok nem játszanak babaruhást, jönnek és ellenőriznek, hogy nem a Riviérán süttetem-e a hasam, és tényleg pihenek betegként. Komoly mi? Szerintem ez Magyarországon még senkinek nem jutott eszébe, pedig valahol okos dolognak tartom…

Röviden ennyi. De senkinek nem kívánok ilyen bajokat a munkahelye, azaz a főnöke miatt. Engem full kikészített 2 hónap alatt idegileg, és ez ráment a fizikai és pszichikai épségemre. Ezt SOHA nem bocsátom meg ennek az embernek!!!!!!!!!!!!!!