Üdv. Mindenkinek!

Akkor folytatnám a mondókámat...

Így, hogy sikeres munkanélküli lettem, elmentem a Munkaügyi Központba, ahol természetesen százezren voltak előttem. Aztán kb. 2 órás várakozás után sorra kerültem, regisztráltak, majdan átsétáltam abba az irodába, ahol megállapítják az alamizsnát. Mint kiderült otthon maradt egy papír, ezért most sajna nem tudja megmondani, hogy mennyi munkanélkülit kapok, de jöjjek vissza hétfőn, és akkor minden rendben lesz. Ok.

Visszamegyek hétfőn, ahogy azt illik, ismét 2-2,5 óra sorban állás, és mire végre bejutok a nénihez közli velem, hogy tök jó, hogy behoztam a hiányzó dokumentumot, csak éppen a rendszer nem működik valami átállás miatt, de majd jöjjek akkor amikor ismét jelentkezni kell, mint aktív álláskereső, és megállapítja, hogy mennyi az annyi! Hát mondom: Anyád! Addig meg dögöljek éhen vagy mi a f*sz van? És ekkor kezdtem belegondolni abba, hogy de jó, hogy nem vettem autót, laptopot, telefont, meg minden ilyen drága cuccot, nem kötöttem le a pénzem 1-2 évre, mert az is bukás lett volna. Akkor most mi a francból élnék? SEMMIBŐL!  Szörnyű, hogy ilyen világot élünk. Köszönjük Amerika, de ebbe most inkább nem folyok bele! (ez a blog nem politikai okból, illetve nézetből indult...)

Belegondolva ilyen fiatalon nem is tudom, hogy mi lenne szülők nélkül... Nem lenne hol laknom, irány az albérlet, de ha már albérletben vagyok, akkor tömjem más zsebét a lakásért, ergo félretenni sem tudnék... Így is amennyi félretehető abból kb. 20 év múlva (sem?) lenne lakásom, mert én hitelt ugyan fel nem veszek. Azért, hogy aztán beintsen a főnököm - mintahogyan most is -, és vigyék a házam meg mindent, majdan az "adósok börtönében" kössek ki? Na azt már nem...

A mai fiatalok - és nem csak én - arra várhatnak, hogy valaki elpatkoljon a családból, és valamicskét örököljön úgy 10-20 év múlva, vagy van egy gazdag anyuka meg apuka, aki a gyereke segge alá tolja a kocsit, lakást, nyaralást, meg a fene tudja mit. Igen, elég morbid, de ez a helyzet... És nem csak én látom így. Sok magamkorú emberrel beszélgettem, és ők nálam magasabb végzettséggel sem tudnak egyről a kettőre lépni... Gazdasági válság ide, pénzügyi válság oda, tök mindegy... Eddig se sikerült, most még jobban nem fog... :(

Mindegy, nem is beszélek róla, mert csak felingerelném magam...

A folytatásban a szilveszterről és az elmúlt pár napról lesz szó...

Pussz