Mint sokan tudjátok állatbarát vagyok, és főleg kutyabarát. A reggeli ébredés után kezembe vettem a Somogyi Hírlapot, és a következő cikket olvastam Vas Andrástól:
"Szétdobált, koszos-rozsdás edények, vödrök, ketrecek, kalitkák, szétdobált autógumik, düledező fészer, s a hatalmas trágyadomb mögül félve kipislantó, láncra vert új-funlandi fogad Jákó utolsó portáján. Szemben a tábla: Európai falu - pedig ez inkább Ázsia...
A bozontos kutya párja egy deszkatákolmányban fekszik, felállni sincs ereje, a hátsó lábaiból legyek és kukacok falatoznak. A ház melletti kennel kerítése mögött két szomorú basset hound nyüszít, jajgatásukra hamar érkezik a felelet a pinceablak mögül. Kecskék, disznók kontráznak rá az ólakból, csak a két liba tűnik elégedettnek, amint a kerítés menti susnyásból lakomáznak. -Mit akarnak itt? Most ment el a tulajdonos! - jelenti ki nagy hangon a szemközti birtokról kifelé igyekvő férfi, majd telefonálni kezd: a vonal túlsó végén lévő illetőt tájékoztatja, hogy újságírók érkeztek a házhoz. - Ez már sok - teszi hozzá, szavait immár nekünk címezve, persze nem az áldatlan állapotokra utal, sokkal inkább a nyílvánosságból van elege. - Mit képzelnek, maguknak mindent szabad?! - folytatódik a lamentálás, majd megjegyzi, ha hozzá akarnánk bejutni, ránk engedné a lovát. Éppen megijednénk, de biciklire pattan és elhajt... Magunkra maradunk a faluszéli ház előtti buszfordulóban. A tulajdonost várjuk, lessük a bordó autót, amivel érkeznie kellene, illetve a kaposvári Philip állatvédő egyesület vezetőit, akik ez idő tájt éppen a kiskopárdi jegyzőnél tesznek hivatalos bejelentést a porta tulajdonosa ellen. - Már régóta ez megy itt - int a kert felé az egyik szomszéd. - Úgy tudom, a tulajdonost már többször feljelentették, az önkormányzattól is szóltak neki, de nem változott semmi. Azt mondják, néhány kiskutya el is pusztult, amiben lehet valami, mert olyan bűzt hoz a szél felőle, hogy nem bírja az ember gyomra.
A szagokat mi is megtapasztaljuk, az áldatlan állapotokat azonban csak kívülről szemlélhetjük, hiszen a tulajdonos távollétében nem mehetünk be. Bő két óra múlva már négyen, sőt kisvártatva már öten téblábolunk a ház előtt: hiába érkeznek a philipesek hivatalos lefoglalási és elkobzási papírral az illetékes - kiskopárdi - körjegyzőtől, majd fut be hasonló írással a helyi polgármesteri hivatal alkalmazottja is, jog szerint előbb kézbesíteniük kell a papírokat, s csak utána segíthetnek az állatokon.
- Negyvenhét kutya, tizennégy kecske, öt gida, három birka, három-három disznó és malac, valamint három mangalica - mutatja a szenvedő állatok listáját Szántó Brigitta, az állatvédő egyesület egyik vezetője. - Állítólag az állategészségügyiek már megbírságolták egyszer, de nehéz ellene fellépni, ugyanis állandóan költözik, új címe lesz, s akkor újra kell kezdeni az eljárást.
- Megyek, adok nekik vizet - jelenti ki Szántó Ildikó, a Philip másik vezetője, majd a kerti csap felé indulna. - Nem lehet Ildi, értsd meg! - tartja vissza a testvére. - Amíg nem vette át a papírt, feljelenthet. - De hát elpusztul az a szerencsétlen! - int tehetetlenül a félholt új-funlandi tákolmánya felé Szántó Ildikó. - Így sincs sok esélye, hogy megmaradjon. És a többi is kiszárad!
- Legalább azt várják meg míg ideérnek a rendőrök! - szól közbe józanul az önkörmányzat alkalmazottja, Méhes Tibor.
A testvérpár tehetetlenül beül a kocsiba, jobb híján átöltöznek, mire hazaér a tulajdonos, készen álljanak etetésre, itatásra, pakolásra.
- Estig nem fog előkerülni - jegyzi meg rezignáltan Szántó Brigitta. - Van egy másik birtoka Kaposdadán, s néhány állatot már el is vitt oda. Sokkal több kutya volt például a kertben, Ildi látta, ő már volt itt a múlthéten.
- Akkor be is tudtam menni- veszi át a testvére. -Csütörtökön körbe is vezetett, megmutatott mindent, akkor tudtam összeírni, hány állatot kell megmenteni. Akkor láttam a fóliasátor mögött az elpusztult kiskutyákat is... A tulajdonos akkor azt is elmesélte neki, honnan került hozzá a rengeteg kutya.
- Azt állította, szaporítóktól hozta el - meséli Szántó Ildikó. - Mivel nem találtak nekik gazdát pénzért, ingyen meghírdették, s ő értük ment. Aztán vett is és cserélt is kutyákat, ugyanis ebből akart megélni. Csak éppen nem gondozta őket, csak egy kutya lett beoltva, persze azt nem tudjuk melyik... Itt voltam vasárnap is, de akkor már nem jutottam be. És persze papírom sem volt még.
Közben megérkezik Illés Norbert őrnagy, a nagybajomi rendőrőrs megbízott vezetője, azonban hiába a jegyzői határozat, ő is tehetetlen: a tulajdonos engedélye nélkül senki sem léphet a telekre.
- És mi van, ha megjön, de nem veszi át tőlünk a papírt? - kérdezi letörten Szántó Brigitta. - Kijön a jegyző, s ha akkor is ellenkezik, szólnak nekünk, s akkor már intézkedhetünk - hangzik a felelet. - Addig azonban csak annyit tudok, hogy a hatósági állatorvos járt itt, állatvédelmi törvénybe ütköző törvénysértéseket tárt fel, melyekről jelentés készül. - Akkor mi lesz? - néz testvérére Szántó Brigitta. - Várunk - jön a válasz. Reméljük hamarosan befut. Bár most már akármikor jön, későn érkezik... "
Egyszerűen felfoghatatlan, hogy az emberek mit tesznek egy érző élőlénnyel, aki rá van utalva az emberi segítségre. És persze a bürokrácia meg a törvény ismét előrébb való, minthogy ne pusztuljon el feleslegesen egy állat. Én személyszerint biztosan bementem volna a telekre megitatni az állatokat, és nem érdekelt volna, ha feljelent a tulaj. Maximum kifizetném a bírságot. Bár nem hiszem, hogy van egy olyan hülye rendőr, aki komolyan venné ellenem a vádat, hogy bementem egy "roncs-telekre" megitatni a jószágokat, mert szomjanhalnak. :(
