Nos hol is kezdjem?
A lényeg az, hogy miután kedvenc volt töri tanárommal osztálytalálkozó alatt lezsíroztuk, hogy szeretettel vár minket a horvátországi túrán, mi pedig szeretettel látnánk magunkat az utaslistán, no meg a buszon is, elindultunk hát Krisztus 2009. évének október havának 14. napján Horvátországba egy busznyi 14-16 éves gyermek társaságában a 4 napos kirándulásra.
Úgy gondolom a negatív, vagyis finoman szólva a kellemetlenebb részét a kiruccanásnak egy másik poszt keretében írom le, hogy legyen mit olvasnotok. :)
Az első nap semmi gond nem volt - leszámítva a kis málőrt amiért kb. 1,5 órát vesztegeltünk az úton. Az egyik leány, Elisabeth, aki történetesen magyar-német állampolgár elhagyta 1 hete a személyi igazolványát, ezért apukája a lány húgának az útlevelével „átcsempészte” a gyereket a magyar-horvát határon. Hogy miért kellett ezért másfél órát vesztegelni? Azé’ mer’ apuka később jött utánunk az útlevéllel. :(
Irány Opatia az első állomás. Kicsit el voltam keseredve, mert a meteorológusoknak a „jó idő lesz Horvátországban” nem igen jött be, ezért a tenger sem volt olyan gyönyörű kék, mint ahogy elképzeltem. Ezt – én hálátlan - hangosan meg is jegyeztem szeretett Holczman tanár úrnak, akinek sikeresen elrontottam a kedvét. Plusz megjegyzendő volt az is, hogy ilyen színe van a Balatonnak is Siófokon. :D
Célba vettük Porec városát is, ahol a szállás volt. Rövid városnéző túra, tengerpart, templom, kis utcák, stb. majd a szálláshely elfoglalása. Nagyon jó volt, különálló apartmanok álltak rendelkezésünkre, így mindenki szeparáltan, de mégis együtt lehetett. Légkondi, mosogatógép, minden játszott, csak éppen a mosogatószer hiányzott, de megoldottuk. :o)
Este tanár úrral, Andival és Marikával vacsoráztunk egy kis magyar vendéglőben Sándornál.
Már aznap tudtam, hogy imádom a horvát söröket. Sokkal finomabbak, lágyabbak, mint a magyar sörök, és igencsak itatják magukat.
Sándornál egyébként aranyáron mérték a sört, ahogy minden mást is. :D
A szálláson aztán elkezdtük szolidan tanár úrat és magunkat kínálgatni Mr. Walkerrel és kólával. Hárman bevertük a nagy üveget, sörrel csak öblögettünk.
Másnap irány a fjordok. Aztán röpke
Hááát izé… nem volt só, bors, olaj, semmi az ég adta világon, így érdekesre sikerült. :D
A jó kis horvát tészta összeállt, a por alapanyagból fabrikált + darált húsos szósznak meg minden íze volt, csak bolognai nem. :D Egy kis sajttal próbáltuk menteni a menthetőt, de az sem segített nagyon. :S
Jött tanár úr, akit előre figyelmeztettünk, hogy én nem így főzök, csak éppen nincs semmi fűszer, a por meg olyan amilyen, és a tészta kissé összeállt. Hát annyit szedett magának, hogy igencsak kétségeim támadtak, hogy jól is lakott. :D :D :D
Mindegy, maradt bőven, nem dobtuk ki, inkább összekutyultam a tésztát a szósszal, és voálá estére marha finom lett. Összeértek az ízek meg minden. Persze Holczman tanár urat utólag erről már nem sikerült meggyőzni. :(
Délután Viktorral lesétáltunk a tengerpartra, csodásan sütött a nap, 14-16 fokban volt aki fürdött a tengerben, vagy épp’ napozott egy szál semmiben. Végre az idő kékre festette a tengert, én pedig teljesen el voltam ájulva miközben arra gondoltam, hogy el bírnám viselni egész évben a gyönyörű látványt. Rengeteg kép készült többek közt erről is, viszont ide nem töltöm fel, mert igencsak macerás lenne.
Másnap, azaz szombaton útra kelt a nagy csapat városnéző túrára. Szerencsére a deákok összeszedték magukat (kevesebbet ittak), így ők is láthattak mást is a pohár alján kívül.
Go to Rovinj és Pula, hazafelé pedig megálltunk a fjordnál, ami tkp. nem is fjord, csak úgy néz ki. Az út szélén finomabbnál finomabb pálinkákat lehetett vásárolni, illetve kóstolni. Persze a gyerekek éltek mindkét lehetőséggel. Én is kortyolgattam egyet-kettőt, és teljesen meglepődtem. Soha nem szerettem a pálinkát, de ezt imádtam. Nem az a magyar tűzhányó, torkot kaparó, keserű, hányni tudnál tőle, húzd le gyorsan mert meghalsz pálesz, hanem finom, kellemes ízű itóka.
Betértünk még a Lidlbe egy kis Karlovacko nevezetű malátavizike-vásárlás céljából, és ismét elfoglaltuk a kis birodalmunkat. Utolsó este révén tanár úr, Andi és Marika le akartak menni a városba vacsorázni, így minket is invitáltak. Kis herce-hurca után (mivel igencsak szűkös lett a büdzsé, mert nem gondoltam, hogy ilyen drága Horvátország, Viktor rutinos horvátországos nyaralóként pedig egy kissé félretájékoztatott árügyileg) elindultunk vacsorázni kis esti sétával egybekötve. Sándort és az aranyárait (jó hogy nem ereit :oD ) gyorsan leszavaztam, így egy sokkal hangulatosabb, kulturáltabb étteremben sikerült kikötnünk.
Bepróbálkoztam a grillezett tintahallal, ami kitűnően volt elkészítve. Kár hogy itthon nemigen kapni… Viszont ami érdekes, hogy a horvátok a köretet nemigen osztogatják bőségesen (még Sándor sem magyar létére). A sült krumpli mennyiség a tintahalhoz képest igencsak csekély volt. (Még egy óvodás is legyűrte volna a dupláját:o) ) Azért jól laktam. :o)
A szálláson fogyasztottunk még némi Karlovackot, bort, stb., és mindenki ment aludni. Talán ez volt a legnyugisabb és legszomorúbb este, mivel haza kellett másnap utazni.
Eljött a 4. nap. A program a Plitvicei-tavak Nemzeti Park volt. Gyönyörű vízesések amerre csak a szem ellátott (persze hogy itt döglött be a fényképezőgépem, így telefonnal kellett bénázni), a víz kristálytiszta, a pisztrángok ezerszámra úszkálnak benne, és nem volt elég az a pár órácska, hogy az egészet nyugalomban bebarangolhassa az ember. Igaz nem sütött a nap, és lehűlt a levegő, viszont a víz tisztasága hívta az embert, hogy ugorjon bele, és ússzon egy nagyot. Barnamedvét sajnos nem láttunk (bár közelről nem biztos, hogy annyira örültem volna :oD ), de a látvány magáért beszél. Ha egyszer tehetitek menjetek el…
A tavak után Magyarország felé vettük az irányt. A buszon csend volt. Mindenki elfáradt, és titokban egy kicsit mindenki szomorú volt, hogy véget ért a kirándulás annak ellenére, hogy volt egy-két nehéz pillanat mások viselkedése miatt.
Az út végén tanár úr megköszönte a részvételt, én meg most köszönöm még egyszer a meghívást, a tengerszínt, a kedvességet, és persze azt, hogy megemlítette a buszon, hogy milyen finom spagettit evett. :D
Szuper volt!
Képeket az alábbi linkre kattintva tudtok megnézni, szerintem érdemes!
http://picasaweb.google.com/rikadomjan/Horvatorszag2009?feat=directlink
