„Kicsit szomorkás a hangulatom máma,

Kicsit belém szállt a boldogtalanság,

Kicsit megrázom magam”… és írom a blogom. Ma véget ér a Danubius Rádió élete. Hallgatom, és Vágó Pirosnak elcsuklik a hangja, Garami Gábor próbál jó kedvű lenni, de hallom a hangját, hogy mégsem felhőtlen a vidámság, reggel elsírja magát Rákóczi Feri, én meg velük együtt sírok. Sajnálom őket nagyon, és főleg azokat, akik holnap otthon maradnak, nem mennek dolgozni, mert már nincs hová, mivel nem hívta őket egyik új rádió sem.

Nagyon hiányozni fog a Pirítós. Talán sosem voltak ilyen jók a reggelek számomra, mint Sebestyén Balázzsal, Vadon Janival és Rákóczi Ferivel. Imádtam őket. Remélem átmennek valamelyik induló rádióadóhoz, és tovább nevethetek reggelente a piros lámpánál a kocsiban, vagy a konyhában egy tea mellett!

Hajrá fiúk, lányok, és köszönöm, hogy Titeket hallgatva lettem felnőtté!