Lajka blog

Halihó!

Ez a hétvége is eseménydús volt számomra. Viktor kitalálta, hogy lefóliáztatja a gépsárkányt, ezért Budapest irányába vettük az utat szombaton. Kis egyeztetés után végre sikerült találkoznom a legjobb barátommal SomTommal. A találkozás valahogy emlékeztetett azokra az estékre mikor még Pesten gályáztam, és munka után igen gyakran - a végén már napi rendszerességgel - összefutottunk valami McDonald'sban, Burger Kingben, vagy éppen a kihagyhatatlan WestEndben. Most is a Mekiben "randiztunk". Végre! ;)

Mint kiderült Tomi tele van munkával szokás szerint, és a nagy újdonság, hogy beszerzett a család egy új kutyust - Jennát - miután szegény Boni (berni pásztor) búcsút vett az élettől. Azt hogy milyen fajta sajnos már elfelejtettem (ezúton is ezer bocs), viszont tényleg cuki. Igaz ha megnő, akkor az ilyen kis pincsiket csak nasiként fogyasztja majd ebéd után... :)

Miután nagyjából 2 capuccino után fölébredtem, átsétáltunk a napfényes, már kevésbé szmogos Budapesten a WestEndbe nosztalgiázni. :) Tomi örült, hogy nem vágok 100%-ban buta arcot - ahogyan azt pár éve tettem -, ha a munkájáról beszél, mert most már én is konyítok úgy 1/1000 százalékban a dologhoz. Múltkor meg is jegyezte, hogy sosem gondolta volna, hogy az alternatív költséggel valaha is viccelődni fogok. Őszintén szólva: én sem :DDD

Aztán finoman értésemre adta, hogy igaz kimeríthetetlen a Jägermeister témakör, de most már igazán írhatnék mást is, nemcsak azt, hogy ki hogyan b@szott be tőle. :D Megpendítette a világ-, és szépirodalmat, mint témakört, mivel idézem: "kiolvastad a fél világirodalmat"... "én sem úgy gondoltam hogy mindig könyvről kell írni, sőt tulajdonképpen lehetne egy olyan post, ami tényleg a Jägerről szól :). A világirodalomról egyébként Szerb Antal azt mondta, hogy rendszeres olvasással egy fél élet alatt teljesíthető. Legalábbis az a része, ami egyáltalán figyelemre érdemes. Szóval, miután te nagyjából a negyedénél járhatsz (-cigaretta), egyáltalán nem irreális becslés a fél világirodalom :)"

Hát köszönöm a bizalmat, sokan nem is gondolnák - talán még a saját párom sem -, hogy rengeteg könyvet olvastam (és még az irodalomtanárnő is elcsodálkozott, hogy milyen gyakorisággal kérem tőle kölcsön az újabb és újabb könyveket), és simán az átlagon felül van az irodalmi műveltségem... Ha pedig itt tartunk, akkor soha nem értettem azokat az embereket, akik egy 300 oldalas könyvet fél évig olvasnak. Én speciál az 1200 oldalas Háború és béke Tolsztoj féle remekművet 11 évesen kiolvastam egy nyár alatt.

Mindebből leszűrve várom a véleményeket, hogy legyen-e ilyen post olykor-máskor, vagy a Jäger rendíthetetlen!? :P

Pussz

Voltam jósnőnél, hogy megkérdezzem milyen lesz a 2009-es év. 
Azt mondta ne aggódjak, nem lesz gáz...

*

- Marcsi vagyok, 15 éve használok Calgon-t, ami eddig 876.545 Ft-omba
került!

- Juli vagyok, szarok én a Calgonra, inkább 3 évenként 4500
Ft-ért veszek egy új fűtőszálat!

*

Vigyázzatok, ne vegyétek meg a japán TDK együttes kazettáját. Én már 
többször is meghallgattam. Teljesen üres!

*

1 db A4-es típusú félfamentes rajzlapomat ugyan ilyen típusú
Audira cserélném.


 

Helló Mindenkinek!

Azt hiszem egy pöttyet le vagyok maradva a blogos beszámolókkal. Ha van időm írni, akkor kedvem nincs, ha meg kedvem, akkor meg időm nincs... Ki gondolná munkanélküli létemre, hogy ilyen is van? :)

A Szilveszter még kimaradt...:

Délután még azt sem tudtuk, hogy hol töltjük az estét, hiszen kedves barátaink nem tudtak már jegyet foglalni a tamási partira. Aztán Tötyi felvetette az ötletet, hogy menjünk forraltborozni a Fő térre. Csusza és Balázs is csatlakozott. A fényképes bizonyítékok sajnos a Windows újratelepítése után eltűntek az asztalról, pedig jók lettek nagyon. :( Mikor kellőképpen lefagyott mindenki (nemcsak a gépen a windóz ugyanazon a helyen kb. 10-szer), átmentünk a City Caféban, ahol Hanna fogadott minket, és este 8-ra elég szépen mosolyogtunk a bortól, sörtől, Jägertől, Martinitól meg a fene tudja mitől. Tötyi hazament, Balázs valahova elkavarodott, Csusza pedig leszervezte, hogy átmenjünk Földvárra valami józan sofőrrel, és együtt bulizzunk Szilveszter éjszakáján.

Odaértünk. Az első fél órában pánikszerűen menekültem volna a helyről, mivel megint valami dedóbuli-társaság gyűlt össze, aztán Csusza csitítgatott, hogy még "gyerek" az idő (azt nem gondoltam volna, hogy szó szerint), és nemsokára jön majd az idősebb csapat, és a mi korosztályunk is. Hát jó, ha már itt vagyunk, akkor kivárjuk a végét, addig egy-két Jäger társaságában elleszek. Tényleg cserélődtek az arcok, és egyre jobb lett a hangulat - többekközt köszönhető a kellő alkoholmennyiségnek. :) Aztán kedves unokatesóm is lerángattam, hogy ne üljön már otthon az év utolsó napján, és a bárpultot támasztva megbeszéltük az élet nagy dolgait. 10 évben egyszer ez is előfordul, mivel Attila nem igazán bőbeszédű, főleg ami a magánéletét illeti.

Csuszával is lejtettem egy két táncot, és a Viktor természetesen bevágta az "álmos vagyok, menjünk haza" szöveget 01:30-kor. Szerintem inkább a hely málnás-sör specialitásától fáradt be, nem a korai keléstől. :-/ Ok, hát menjünk, pedig én még bírtam volna hajnalig, aztán izgalmas alvás az új esztendőben... :-///

Mivel ma január 20-a van, azt hiszem nem leszek képes arra, hogy az elmúlt kb. 3 hét történését, autószerelését, alkatrész beszerzését, Maruti kuplungozását 36 üveg sör társaságában, bandázását, jégvitorla beszerzését, országjáró turné és egyéb sztorikat leírjam, mert akkor mindig csúszni fog a blog. Most még képekben sem tudom megmutatni, mert a drága blog.hu-n 100 évig tart egy nyomorult képet feltölteni, nekem meg nincs idegzetem hozzá. :(

Pussz

Ui.: Asszem egy kicsit kacifántos lett ez a poszt, de nézzétek el! Ígérem a következő jobb lesz! :P

A borban bölcsesség, a sörben szabadság, a vízben pedig baktériumok vannak.

*

Nem szabad vizet inni, mert az nagyon erős ital. Fenntartja azokat a
nagy hajókat...

*
A cukrász a selejtet habbal takarja be, a kőműves habarccsal, az orvos
meg földdel.

*
Ha már nyakig szarban vagy, adj hálát Istennek: "Köszönöm, Uram, hogy
legalább nem hullámzik!"
 

 Üdv. Mindenkinek!

Akkor folytatnám a mondókámat...

Így, hogy sikeres munkanélküli lettem, elmentem a Munkaügyi Központba, ahol természetesen százezren voltak előttem. Aztán kb. 2 órás várakozás után sorra kerültem, regisztráltak, majdan átsétáltam abba az irodába, ahol megállapítják az alamizsnát. Mint kiderült otthon maradt egy papír, ezért most sajna nem tudja megmondani, hogy mennyi munkanélkülit kapok, de jöjjek vissza hétfőn, és akkor minden rendben lesz. Ok.

Visszamegyek hétfőn, ahogy azt illik, ismét 2-2,5 óra sorban állás, és mire végre bejutok a nénihez közli velem, hogy tök jó, hogy behoztam a hiányzó dokumentumot, csak éppen a rendszer nem működik valami átállás miatt, de majd jöjjek akkor amikor ismét jelentkezni kell, mint aktív álláskereső, és megállapítja, hogy mennyi az annyi! Hát mondom: Anyád! Addig meg dögöljek éhen vagy mi a f*sz van? És ekkor kezdtem belegondolni abba, hogy de jó, hogy nem vettem autót, laptopot, telefont, meg minden ilyen drága cuccot, nem kötöttem le a pénzem 1-2 évre, mert az is bukás lett volna. Akkor most mi a francból élnék? SEMMIBŐL!  Szörnyű, hogy ilyen világot élünk. Köszönjük Amerika, de ebbe most inkább nem folyok bele! (ez a blog nem politikai okból, illetve nézetből indult...)

Belegondolva ilyen fiatalon nem is tudom, hogy mi lenne szülők nélkül... Nem lenne hol laknom, irány az albérlet, de ha már albérletben vagyok, akkor tömjem más zsebét a lakásért, ergo félretenni sem tudnék... Így is amennyi félretehető abból kb. 20 év múlva (sem?) lenne lakásom, mert én hitelt ugyan fel nem veszek. Azért, hogy aztán beintsen a főnököm - mintahogyan most is -, és vigyék a házam meg mindent, majdan az "adósok börtönében" kössek ki? Na azt már nem...

A mai fiatalok - és nem csak én - arra várhatnak, hogy valaki elpatkoljon a családból, és valamicskét örököljön úgy 10-20 év múlva, vagy van egy gazdag anyuka meg apuka, aki a gyereke segge alá tolja a kocsit, lakást, nyaralást, meg a fene tudja mit. Igen, elég morbid, de ez a helyzet... És nem csak én látom így. Sok magamkorú emberrel beszélgettem, és ők nálam magasabb végzettséggel sem tudnak egyről a kettőre lépni... Gazdasági válság ide, pénzügyi válság oda, tök mindegy... Eddig se sikerült, most még jobban nem fog... :(

Mindegy, nem is beszélek róla, mert csak felingerelném magam...

A folytatásban a szilveszterről és az elmúlt pár napról lesz szó...

Pussz

Hali!

Igen, rég volt, hogy írtam. Valami mindig, sőt, csak egy valami mindig elszomorított, ami igazán nem hiányzott az életemből, pedig már azt hittem, hogy minden rendben van...Ezért nem írtam. A gazdasági recesszió engem is, illetve a cégemet is elérte, ezért a körülbelüli 70 emberből 20-25-öt elbocsátottak. Többek közt engem is. Nem érdekel, hogy ki olvassa a blogom, és ki nem, ezt azért muszáj megfogalmaznom. Szóval egyszerű a dolog: fel Komáromba az értékesítő kollégával, és döntés a cégvezető által, hogy ki marad és ki megy. Hát én mentem... Az indok egyszerű volt: "a naponta velem dolgozók - vagyis a siófoki kollégáim - úgy döntöttek, hogy nem akarnak velem együtt dolgozni", és túl "fiatalosan" kezelem az ügyfeleket, illetve "szívem szerint téged tartottalak volna meg" és a "jön a tél, nincs ki bebikázza az autókat" tényleg jó kifogásnak hangzott. (Aha... tavaly télen nem is tudom ki bikázta az autókat. Akkor nem kellett férfierő a hólapátoláshoz, meg a bikázáshoz?). Hát nem tudom kihez érkezett a panasz és azt már végképp nem, hogy kitől... az én fülemig biztosan nem ért el.

Siófokon nem tudok bemenni egy olyan helyre, ahol ne ismernének, és főleg nem oda, ahol "volt" ügyfeleim vannak, akik azt mondják, hogy mégis hogy képzelték, hogy engem rúgnak ki, és nem mást, és különbenis nem mást, hanem ENGEM keresnek a szervizben. Nem akarom ragozni, hogy ki és mit mondott, de azt hiszem, hogy ezek az emberek nem hazudnak a szemembe, és nem hordják le egyes ex-kollégáimat a sárga földig előttem... Na szóval ilyen az élet... Én aki soha nem ragaszkodott ennyire egy céghez, és a főnökéhez, illetve soha nem tett meg ennyit egy munkahelyen, nem volt flexibilis, nem értett szinte mindenhez, aki nem ment be vasárnaponként akár kocsit is mosni, és persze amit csak kevesen tudnak, hogy rengeteg nem általam elcseszett dolgot elhallgattam, azt el kell küldeni... Aki meg úgy el van a langyos vízben az pedig maradjon...

Nem mondom, hogy nekem nincsenek hibáim, nem voltak konfliktusok (hol nincsenek?), de mégis igazságtalannak érzem a dolgot. EZ NEM INDOK! A legnagyobb hazugság pedig az, hogy nem akarnak velem dolgozni! Ezt soha nem hittem / hiszem / fogom elhinni, mivel soha senki nem lett ezügyben megkérdezve!

Üdv.

Végre jól odacsaptam a főnök asztalára!
- És mit szólt hozzá?
- Semmit. Szabadságon van.
*
A nyuszi részegen sétál az erdőben és találkozik a rókával.
- Szia vöröske !
- Hogy mersz te engem "levöröskézni" ? - kérdezi a róka.
- Ha akarod, le is rókázhatlak !
*
A három éves Pistike fürdés közben vizsgálgatja a fütyijét:
- Anyu, ez az agyam?
- Még nem...

*

Férfi odalép egy fagyizó nőhöz:
- Nem szeretném ha félreértene, de nyalhatnék egyet?
Nő nyújtja a fagyit. A férfi felsóhajt:
- Félreértett...
*
Egy férj búcsúzkodik a feleségétől:
- Drágám, amíg üzleti úton vagyok, hogyan adjak neked hírt magamról? Telefonon, távirattal faxon, vagy e-mail-ben?
- Banki átutalással, ha lehet.

Hali!

Rutinosan készültünk az esti duhajkodásra, kellő mennyiségű alkoholos ital beszerzése után elindultunk Ákoshoz egy kis lazító dumapartira, és egy kis szeszfogyasztásra. Bélus is megjelent, majd elég későn, de Janó is megérkezett. Ákosnak bennt volt a bugi a lábában, ezért közös megegyezéssel elindultunk a siófoki éjszakába...Irány a Retro! Jani vitt minket kocsival, mivel ő úgy gondolta, hogy előző éjszaka eleget rongálta a máját, és az agysejtjeit. Bélus a büdzsére hivatkozva inkább mégis hazament. Szerintem a művész lelkének nem is a Retro a megfelelő hely. 

Ákossal lejtettem egy táncot, majd eltűnt a tömegben, aztán megpróbáltam Janót és Viktort táncba vinni több, de inkább kevesebb sikerrel. Kb. egy órát tartózkodtunk a helységben, és konstatáltam, hogy ugyanazok az arcok járnak ide, mint tavaly ilyenkor, tehát egy év kihagyása után is a helyzet változatlan. Nem maradtam le semmiről...

Janó, Viktor, és én meguntuk lassan a banánt, és úgy döntöttünk, elindulunk hazafelé. Jó gépkocsiba be, ablakot fel, mer' hideg vót :), és irány haza. Az egyik pirosnál Viktor kitalálta, hogy ehetnénk egy gyrost, hogy valami fel is szívja a szeszt. OK, ám legyen. Megérkeztünk a Matrózhoz, Janó szépen leállt a "Megállni tilos" tábla előtt, mi meg hátulról szépen lehurrogtuk, hogy miért nem áll 3 méterrel arrébb, hiszen nincs itt senki, és hajnal negyed 4-kor ki a francot érdekel a kihalt Balatonparton, hogy hol állsz meg kajáért pár percre. Arrébb állt a kedvünkért.

Miközben az isteni táplálékot tűntettük az orcánkba, megjelent egy rendőrautó. Tett egy kört, majd jött visszafelé, és Jani megindult a kocsihoz, hogy jobb a békesség alapon inkább arrébb áll. Rendőrök kiszálltak, Viktor pedig két falat között félhangosan odaszól Janónak, hogy "Ne foglalkozz velük!" Hát ez a mondat nem kellett volna... 

A rendőrnő ki akarta élni a kissebbségi, és a vörösre festett haj komplexusát, ezért Janit fel akarta jelenteni cégeskocsistúl mindenestől, a csávó viszont "rendesebb" volt, és látta a szándékot, hogy a haverunk arrébb akar parkolni, ezért kiállított egy 3 000 Ft-os bírságot. Én is odamentem, és kijelentette az egyik fakabát, hogy nem történt volna semmi, ha kedves Viktor barátunk nem szól be.

Hogy egy kis matematika is kerüljön a sok bötü közé: 2*700 Ft a gyros + 3000 Ft bírság 10 perc parkolásért, az annyi mint: 4 400 Ft! Anyátokat köcsög jagellók! (nem szoktam ilyeneket írni, de erre nem találok szebb és kultúráltabb szavakat...)

A maradék ételt már eléggé keserű szájízzel fogyasztottam, drága Jánosnak pedig felajánlottam, hogy kifizetjük a bírságot, hiszen a mi hibánkból történt az eset. Janó gentlemanként visszautasította az ajánlatot, és hazamentünk...

Szóval így egyen bárki gyrost hajnalban...

Pussz

Szép jó napot Mindenkinek!

Végre szabadnapos vagyok... A munkahelyen ez is ritkán sikerül, amikor már úgy zavarnak el pihenni, mivel szabik hada áll rendelkezésemre, kifizetni meg úgysem fogják. Szóval most itthon lógatom a lábam, és ahelyett, hogy tanulnék a holnapi vizsgára ismét gép előtt görnyedek. Semmi kedvem nincs semmihez, úgyhogy inkább írok pár sorocskát, amolyan gépelési gyakorlatként. Másra talán úgysem jó az alábbi...:

Tegnap voltam Nagykanizsán fogorvosnál. 2 hónapja megállapította, hogy van 6 lyukas fogam, és nem ártana betömni őket, amíg nem lesznek teljesen menthetetlenek. Most bizonyára femerül mindenkiben a kérdés, hogy mi a francért jár ez a csaj Kanizsára dokihoz? Nem, nem vet fel a pénz, és fogorvos is van bőven Siófokon! Nagyon egyszerű az ok:a Kovács Balázs nevű fogorvos bácsi szakszerűen átnézi a fogaimat, bocsánatot kér, ha a számban való turkálás közben valami jobban fáj a kelleténél, a fehér tömést úgy teszi bele a kevésébé fehér fogamba, hogy az totálisan a fogam színéhez igazodjon, kiváló anyagokkal dolgozik, és igenis törődik a betegével. Mindezek ellentéte a siófoki brigád. Itt helyben már több szakrendelőt végigjártam nem kevés magyar Forintért, és nem vették észre, hogy lyukas a fogam, a még menthetőt kapásból kihúzták, a fehér tömés pedig úgy virít hátul az alsó fogamban, mintha ott felejtettek volna valamit, a fájdalomról nem is beszélve. Ugyanis nem hiszem, hogy 2 hétig fájnia kell egy tömött fognak, és közben megőrülsz, ha eszel.

Kedves Balázs doki a végére már annyira belendült, hogy miután kész lett két foggal felajánlotta azt is, hogy szívesen kihúzza a bal felső bölcsességfogamat, ha már itt vagyok. Az is rossz, és úgysem kell. Hát mondom köszi, azért most ne, így is elég volt az állatkínzásból, meg aztán jó lenne déltájt valami táplálékot is a szervezetembe vinni, ha már a reggelit úgyis kihagytam a kedvéért.

Ez itt tényleg nem a reklám helye, de ha jó dokit szeretne valakit (bár ne kelljen), aki a szájában biztos kezekkel kotorászik, akkor szívesen megadom a számát, garantáltan nem fog csalódni, és simán megér annyit az a pár liter benzin amivel leautókázik. És ezt én mondom, aki ha csak egy ismerős fogorvost meglát az utcán, akkor kapásból átkel a túloldalra a félelemtől reszketve.

Na de nemcsak ilyen kevésbé kellemetlen dolgok történtek. Voltam fodrásznál is, és én lettem az új Victoria Beckham. Vagyis csak a hajam lett hasonló, mint a csajé... A 110 C mellbőség plasztikájára meg még gyűjtök... :) Visszatérve a séróra, szerintem hátul még simán vághatott volna, és az alsó részét megritkíthatta volna, de majd alakul. Egyelőre csak tesztelés volt, hogy egyáltalán valamilyen szintel jól áll-e az új fejdísz. Eddig dícsérték, de majd mindenki eldönti maga. Egyébként még soha nem volt ilyen rövid a hajam.

Este megnéztem a híradót... hát kérem, ki az az ekkora állat, aki üzletel valakivel, és nem számolja meg az adott áruért a pénzt, hanem csak zsebrevágja. Ráadásul 54 000 Ft-os címletekben! Nem tűnt fel a jóembernek, hogy valahogy vékony az a kettéhajott pénz még úgyis, ha kettő 20 000 Ft-os bankjeggyel fizetett volna? Ebből sem lesz biszniszmen... olyan sötét szerencsétlen, hogy a néger f*sza hozzáképest neoncső!

Na ennyit mára, most nem vagyok igazán formában, erőltetni meg nem kell...

U.i.: Cserháti után csak így szabadon: Ihlet gyere haza!

Pussz

Halihó!

Pénteki a sztori, csak ma van erőm megírni, bár lassan az is fogytán. Azt hinné az ember, hogy majd jól feltöltődik hétvégén, és frissen, fitten megy húzni az igát hétfő reggel, ehhez képest rosszabb, mintha péntek lenne...

De nem is ez a lényeg.

Pénteken a szalonban és a szervizben megmondtuk az ügyfeleknek, hogy szorri, nem érünk rá bájologni, mert fontos "továbbképzésre" megyünk még ma 16h-kor, és sajna el kell húzni a csíkot. Aha... Továbbképzés... Ki tud többet inni című bandázás volt a Győr melletti Nyúl község hangulatos kis éttermes, appartmanos, sok piás, jó kajás, borpincés... ...szerintem. A neve: Szél Fiai Fogadó. Hogy ezt honnan szedték azt nem tudom, mindenesetre király volt.

A főnökünk által kijelölt "új" céges autóval a Suzuki Carry nevű trágyaszóróval - ahogy ő fogalmazna - indultunk neki, amiben persze miért is ne aznap romlik el a termosztát, így a fűtés gyakorlatilag egyenlő volt a nullával. A két órás út alatt kellőképpen lefagyott a jobb oldalam, mivel abban a fostalicskában aztán a szigetelés is egyenlő zérussal. És ilyent a japcsik még 2002-ben gyártani mertek. Úristen... Képet sem merek föltenni róla, mert annyira gáz... Aki kíváncsi, keressen rá a neten. Egy Suzuki Swift I. alapra épülő 4 személyes teherautó 2 méteres magassággal... ergo úgy néz ki (ráadásul még bordó is, ami tkp. nem olyan gáz szín), mint egy angol telefonfülke az oldalára borítva 4 kerékkel. Borzasztó.

Az Utazás a jégkorszakban című melodráma után (nagyon fáztam) megérkeztünk Nyuszira. :) A Lombard Lízing szervezte nekünk a banzájt. Az első fél órában lenyomattak velem kb. 5 kupica házi szilvapáleszt mondván, hogy "velem még nem is koccintottál", na meg a velkámdrink kedvéért. Úgy éhgyomorra jól is esett. Gondoltam, ha ilyen ütemben folytatom a koccintgatást, és tovább nógatnak, akkor 20h-ra simán kiütöm magam.  Aztán lassítottam. Muszáj volt. Nem akartam kihagyni a vargányagomba-levest. Leves után go a pince borkostolóra...hüha...ha ebből nem lesz hányás!??? Az első valami száraz fehérbor volt... A másodikhoz a csávó meg elkezdett valami rémsztorit mesélni, hogy ennek a bornak a szőlőjét Ausztriában akarta beszerezni szeretett Johann bácsitól, de Johann bácsi meghalt, Johann bá' fia meg eladta a fa boroshordókat, ezért aztán osztrák bor nuku, majd go to the Bakony, és boroshordó csináltatás szőlővásárral egybekötve, meg minden anyámkínja, stb, stb... Ember! Ha behívtál a pincébe minket, akkor ne azt meséld, hogy mi a f*sz történt Johann bával, hanem töccsé má a pohárba, azt nem dumájjá annyit vazze! Hát ennyit és eddig bírtam a kostolót... A többiek elvoltak még egy darabig, aztán lassan elkezdtek visszacsorogni az étterembe. Ők sem bírták Onkel Johannt.

Majd vacsi, cigányzene live, kaja-pia minden mennyiségben.

Zolika 22h-kor bevágta az unalmast, és elment pencizni. Geri szorgosan nyomta a kóla-Beherovka keveréket, én meg maradtam a málnás Fütyülősnél. Hát egyikünk sem volt szomjas hajnalban :) Geri nagyon kész volt... úgy járt fel-alá, mintha a vasorrú bába lenne megzavarodva mágnesviharban.

Volt egy kellemes csalódás is az estén; Géringer Gábor - főni legidősebb fia. Ő viszi Komáromban a Mercit, és a Citroent. Beszélgettünk már párszor, max. 10 percet, és csak a szokásos kérdések hangzottak el: Hogy vagy? Hogy megy a bolt? Mi a helyzet Siófokon?, stb...

Most aztán kidumcsiztuk magunkat (rájöttem, hogy tökjó fej)...megbeszéltük az élet nagy dolgait, végre találtunk közös témát is a cégen és az autókon kívül, majd megállapítottuk, hogy Gerinek nem kéne többet innia. :)

Vámosi közben elkezdett udvarolni valami Lombardos csajnak, és Gáborral hajnalig azon röhögtünk, hogy milyen bénán fűzi. :D Inkább nem idézek, mert még az én nyomdám se bírná el ezt a fajta festéket :) Mindenesetre muris volt, bár lehet, hogy a csaj kevésbé élvezte. Két csábító mondat között pedig azt hallgattuk, hogy Geri hogy navigálja mobilon a fatert - Gábor szerint fatert Geri úrnak hívják - Tapsi utcáin, hogy végre idetaláljon, és hazaszállítsa a fiatalságot.

Hajnal 5-re hazaértünk, bezuhantam az ágyba és szombat délután 3 óra tájt fel is ébredtem "reggelizni".

Egyelőre ennyi...

Pussz

Végre sikerült feltöltenem a kuytám képét! Na, szóval az ő tiszteletére lett a blogom neve Lajka, és nem Teca!

Remélem a kedves olvasok is egyetértenek, hogy cukifalat a kutyi! :D

Szeret... :D

Én meg őt szeretem :)))

U.i.:Gábor! Engem érdekelne ez a "húz a mongúz"! Légyszíves egy szabad félpillanatodban ugorj má' be, és lődd be!

Pussz

Halihó!

A mai nap sem zajlott esemény nélkül... Minden a szokásos kerékvágásban működött, mikor 13h felé kimentem rágyújtani, de nem a kedvenc dalomra.

Látok egy szédelgő huskyt az utcán, mögötte senki nem csúszott hason; fogva a póráz végét, így gondoltam odafüttyentek neki, hogy hátha reagál. A kutya, mintha csak törzsvendég lenne, szépen besétált velem a szalonban. Jó törzsvendégként megkínáltam egy kis dugikeksszel, meg vizikével. (Na nem olyannal, amit a Gábor fogyaszt a BenJoe-ban!) Evett-ivott, halál nyugisan elvolt köztünk, elterült a padlófűtéses kövön, huskyhoz képest igencsak lustának tűnt, egy ügyfél sem ijedt meg tőle, Józsi is megkedvelte, és már az asszonnyal szervezkedett telefonon, hogy vegyen kutyakaját, meg minden finomságot, mert ma 3-an mennek a Balival haza.

Örültem, hogy sikerült gazdit találni, ahol szeretik majd, és jó sora lesz.

Mikor már a kutya bőséges vízmennyiséget ivott, és jó pár órája élvezte a meleget, arra gondoltam (most nem kellett volna gondolkodni...), hogy kicsalogatom az ebet egy vizelés erejéig, aztán go back in to the office. Minden megvolt, aztán egyszercsak a kutya nem. Kifutott a négysávos útra, vissza a járdára, majdan rohanva intu dö sziti tu szájtszíing. Hát jó, ennyit a kutyáról. Pedig Józsi már ki is találta a nevét; stílusosan Kuplung vagy Haski lett volna a neve...

Remélem azért hazatalál, vagy legalább egy rendes új gazdira.

U.i.: tegnap konstatáltam, hogy egy ünneplős nadrágom nem jön rám, és 20 farmerből is csak 4. Tenni kell ellene... :-/

Pussz

Izzadó tenyér, és a hidegrázás kísért egész nap, mivel ma volt a nagy nap. Mikro-, és makroökonómiából vizsgáztunk. Nem volt gáz, én megoldottam a padtársam feladatát, ő meg az enyémet. Ki miben a legügyesebb. Igen, az utóbbi mondatnak is van gazdasági jelentősége: komparatív előnyök. :D

De nem is ez a lényeg. A cégnél válogattam serényen a kartondobozok között a szalonban, majd kiválasztottam a számomra legmegfelelőbb példányt, és már éppen fogtam a kezemben, amikor szerencsésen meglöktem az instabil gurulós állványon álló szlovák gyárak csúcstermékét a Tesla tv-t. Ez nem lett volna elég... bal kezemben a karton doboz - hiszen az elengedhetetlen(ül) fontos - jobb kezemben pedig a szlovák csoda, mindezt olyan kitekeredett testtartásban, hogy a 8 évesen cirkuszban látott "Hajlékony Veronika" nevén elhíresült kígyómozgású lány is megirigyelte volna. Szóval a szalonban aztán borult minden. DVD-lejátszó (szintén szlovák végtermék: AlPina elnevezéssel - na jó, nem biztos, hogy a P-t nagybetűvel írják, de mindig azok a fránya perverz gondolatok... ;D ), meg az összes Zubehör. Nagyon féltem, hogy összetöröm a tv képernyőjét, de megmenekült. Geri szerencsésen kimentette a kezemből, és miután sikeresen átrendeztem a szalon arculatát pár perc erejére, továbbra is reszkettem a vizsgától.

Ennyit a mai balf*szságaimról...

Pussz

Gábor neked külön! :)

Jó estét MindenkiNet!

Tegnap este elnéztünk a BenJoe felé, gondolván, hogy végre leülhetünk Gábor barátunkkal egy jót dumcsizni egy kis vizike mellé-ahogy ő fogalmazna :) Gábor is ott volt, a BenJoe-intézmény épülete is állt, és rengeteg ember a helységben még rajtunk kívül, akinek nem jutott ülőalkalmatosság. Belépve 70 fokos szauna, és nem a kövekről párolgó víz "füstje" szállt, hanem a különböző cigaretták és szivarok egyik végterméke. Mindez még nem is lett volna zavaró, hiszen én is dohányzó ember vagyok...

Közben megpillantottuk Banditát Pulya barátjával, akik ugyan elmondásuk szerint a második sörüket fogyasztották, bár már nem úgy tűnt az asztalon álló üres göngyölegre rátekintve. :))) Bandita ma az asszonytól kimenőt kapott. :) Ez is ritka. De lehet, hogy másnap leordítják a fejét nem túl kedves szavakat használva.

Mindenesetre ittunk velük egy közös italt, majd távoztak egy kevésbé zajos helyre. Aztán én is meguntam a banánt, és úgy döntöttem, hogy távozzunk, mert nem bírtam a 12-15 éves kisfiúk és kislányok zsivaját, a lapos fenekű tini libák seggrázását. Gábortól fájdalmas búcsút vettünk - ő sem volt igazán a toppon, fáradtnak tűnt -, és míg a Benjoeból a következő intézményig elsétáltunk azon agonizáltam, hogy elmúlt a fiatalságom. Aztán rájöttem, hogy mégsem, csak az én szüleim szigorúbbak voltak anno. Sok embertől (vagy inkább gyerektől???), akik a különböző sörös- és röviditalos poharakat a kezükben szorongatták nem mertem volna elkérni a személyigazolványát, mert féltem volna a választól: "Majd csak 2 év múlva kaphatok. Lakcímkártya nem jó?" Ennyit a mai gyerekekről és szülőkről. Az én gyerekemnek a fejét venném, ha ezt csinálná... és le is veszem, ha lesz, és ezt műveli. No de inkább folytassuk az estét:

Go az Admirális. Beültünk, kevesen voltak!, kellemes zene, hörpintettünk egy pohárkával, majd távozni készültünk, mikor belépett a világ legaranyosabb Banditája Pulya ivócimborájával. Sör, whisky, Johny és Jim, kóla, Unicum, Jäger... minden játszott az éccaka. Banditával megbeszéltük a régi céges dolgokat, és megegyeztünk megszámlálhatatlan pohár alkohol fogyasztása után, hogy mi majd alapítunk egy f*sza céget! Csak vigyázz Bandi, szavadon ne fogjalak! :)

Nagyon örültem Banditának...nagyon közel áll az szívemhez...

Ma délután pedig esik a hó. Hát megjött a tél is, amit kifejezetten nem szeretek...de ez már legyen az én bajom!

Pussz 

Hát kérem eljött ez a nap is, amikor internetes naplóba kezdek.

Mivel nincs túl nagy tapasztalatom az effajta szerkesztgetésben, ezért szíves elnézését kérem mindenkinek a kezdetlegi bakik miatt! :)

Nos, miért is lett Lajka a neve? A drága beagle kutyám miatt, akit Lajkának hívnak. Szóval az ő tiszteletére...

Azt hiszem jó munkahelyem van. 2 hete nem láttam a főnököm, és ma is kb. 5 percre, míg elolvasta a Somogyi Hírlap összes "fontos" cikkét. Elsétált ebédelni úgy 14h tájt, én pedig szépen elslisszoltam az oskolába.

Valószínű sokat fogok írni majd a munkahelyemről, mármint az ottani tényállásokról, de csakis szigorúan publikus, és vicces dolgokat! Aki csak úgy véletlenül rákattint erre az oldalra, és még végig is meri olvasni, az biztosan megszereti majd a kollégáimat.

A következő postomban majd valószínű lesz egy kis bevezető a Géringer Szerviz érdekes világába... :)

Egyelőre ennyi... talán lesz jobb is... :)

U.i.: Gábor, üdvözletemet küldöm neked, talán az utolsót...