Hali!
Igen, rég volt, hogy írtam. Valami mindig, sőt, csak egy valami mindig elszomorított, ami igazán nem hiányzott az életemből, pedig már azt hittem, hogy minden rendben van...Ezért nem írtam. A gazdasági recesszió engem is, illetve a cégemet is elérte, ezért a körülbelüli 70 emberből 20-25-öt elbocsátottak. Többek közt engem is. Nem érdekel, hogy ki olvassa a blogom, és ki nem, ezt azért muszáj megfogalmaznom. Szóval egyszerű a dolog: fel Komáromba az értékesítő kollégával, és döntés a cégvezető által, hogy ki marad és ki megy. Hát én mentem... Az indok egyszerű volt: "a naponta velem dolgozók - vagyis a siófoki kollégáim - úgy döntöttek, hogy nem akarnak velem együtt dolgozni", és túl "fiatalosan" kezelem az ügyfeleket, illetve "szívem szerint téged tartottalak volna meg" és a "jön a tél, nincs ki bebikázza az autókat" tényleg jó kifogásnak hangzott. (Aha... tavaly télen nem is tudom ki bikázta az autókat. Akkor nem kellett férfierő a hólapátoláshoz, meg a bikázáshoz?). Hát nem tudom kihez érkezett a panasz és azt már végképp nem, hogy kitől... az én fülemig biztosan nem ért el.
Siófokon nem tudok bemenni egy olyan helyre, ahol ne ismernének, és főleg nem oda, ahol "volt" ügyfeleim vannak, akik azt mondják, hogy mégis hogy képzelték, hogy engem rúgnak ki, és nem mást, és különbenis nem mást, hanem ENGEM keresnek a szervizben. Nem akarom ragozni, hogy ki és mit mondott, de azt hiszem, hogy ezek az emberek nem hazudnak a szemembe, és nem hordják le egyes ex-kollégáimat a sárga földig előttem... Na szóval ilyen az élet... Én aki soha nem ragaszkodott ennyire egy céghez, és a főnökéhez, illetve soha nem tett meg ennyit egy munkahelyen, nem volt flexibilis, nem értett szinte mindenhez, aki nem ment be vasárnaponként akár kocsit is mosni, és persze amit csak kevesen tudnak, hogy rengeteg nem általam elcseszett dolgot elhallgattam, azt el kell küldeni... Aki meg úgy el van a langyos vízben az pedig maradjon...
Nem mondom, hogy nekem nincsenek hibáim, nem voltak konfliktusok (hol nincsenek?), de mégis igazságtalannak érzem a dolgot. EZ NEM INDOK! A legnagyobb hazugság pedig az, hogy nem akarnak velem dolgozni! Ezt soha nem hittem / hiszem / fogom elhinni, mivel soha senki nem lett ezügyben megkérdezve!
Üdv.
