Régen írtam megint, és erre most tényleg nincs mentség. Kicsit száraz lesz a bejegyzésem, inkább csak tényközlő, mint élvezhető, mivel nemigen kaptam eddig ihletet. :(

Hazajöttem szeptember végén, és még most is itthon vagyok, bár már nem sokáig…egészen vasárnapig. :(

Hogy azóta mi történt velem? Nem is tudom…

Mindenesetre „meggyógyultam”, hisz’ nem vagyok annak az embernek a közelében, aki a szenvedésem okozta.

Voltam Horvátországban ismét egy csapat gyerekkel, és szerintem jobban sikerült az idei kirándulás, mint a tavalyi. Láttuk Trogirt, Splittet, Makarskát, Krka vízesést, és persze a tengert. Az időjárás kitűnő volt.

Itthon pár napom ismét az autóm körül forgott, mivel meg kellett csináltatni a baleset utáni esztétikai hibákat.

Sajnos arra is rá kellett jönnöm, hogy amióta kint tartózkodom, azóta kezdek itthon egyre kevésbé népszerű lenni. Mások szerint megváltoztam, és „olyan furcsa” vagyok. Hát drága „barátaim” nem változtam meg, nem vagyok furcsa sem, csak egy tényt mindenki szeret elfelejteni; én kint élek! Ezzel pedig nem felvágni akarok, mert inkább lennék itthon (ha lenne tisztességes pénzzel járó munka) és már most rosszul vagyok a gondolattól, hogy vissza kell mennem, hanem csak azt elmagyarázni, hogy ha nincs közös élményünk egymással, vagy éppen nincs közös téma, mert az itthoni dolgokhoz, emberekhez nincs napi kontaktusom, ezért nem vagyok más. Úgyhogy ezúton is én kérek elnézést…meg persze azért is, hogy tényleg jó dolog, ha az embert kibeszélik a háta mögött…úgyhogy erről ennyit.