Ha már mindenki ezen lovagol, üsse kő, én is megpendítem a témát! Szóval arról is volna szó, hogy miért van az, hogy a volt osztálytársad, régi haverod, ismerősöd, stb., stb. egyszerűen oda sem köszön az utcán miközben úgy bámul, hogy majd kiesik a szeme, vagy elfordul, hogy még véletlenül se kelljen rád nézni! Velem is előfordult nem egyszer, nem kétszer.

Például volt egy lány osztálytársam még általános iskolában, akit mindenki az osztály eszének tartott, olyannyira, hogy nekem a kedves osztályfőnököm megmondta a frankót, hogy ne csak a Perczel gimnáziumba jelentkezzek, hanem mást is jelöljek meg, mert úgysem vesznek fel. Hát felvettek. (Sőt ösztöndíjat kaptam Németországba…) A tanár meg még azt sem mondta, hogy sorry, tévedtem, mégsem vagy olyan hülye, mint ahogy kinézek! (nem, ebben a mondatban nincs gépelési hiba!) De nem ez a lényeg. Teltek-múltak a hónapok, évek, aztán a csaj nem köszönt. Mindegy volt, hogy a buszmegállóban egymástól fél méterre álltunk, még a fejét sem biccentette köszönésre... Há' jól van mondom, ha te nem tudsz köszönni, akkor én minek. A poén az egészben az, hogy akitől elvárnám, hogy köszönjön, az nem teszi. Aki meg csak a haverom ismerősének a második unokatesójának a volt akárkije, aki az életben egyszer látott, az meg odaköszön, és még meg is kérdezi, hogy hogy vagyok. Ez meg hogy van? Megfordult a világ? Nem emlékszem, hogy bárkinek is olyan rosszat tettem volna, hogy ilyen tiszteletlen módon kell viselkedni.

22 évig Ságváron laktam, ahol mindenki ismer mindenkit (Kivéve én nem ismerem a 3/4-ét, de ők ismernek. Hogy honnan?... biztos a faluból. :P) Ott sem tudnak már az emberek köszönni egymásnak. Pl. a második szomszédomnak akárhányszor köszönök még oda sem vakkant. Pedig a gyerekeivel játszottam kiskoromban és együtt nőttünk fel. Egyik napról a másikra...mintha nem is egy bolygón laknánk...

Úgyhogy kedves Csusza, Tötyi, Megyó nincs min aggódni, nemcsak veletek fordul elő. Lehet, hogy nekünk is ezt kéne csinálni. Egyszerűen elfordulni, és nem köszönni!