Elnézést kérnék mindenkitől, hogy mostanában nem írtam. Vagyis írtam, csak rányomtam a blogon a mentés gombra, és egy pillanat alatt eltűnt az egy órás szöszölésem és irományom… :( Hogy ez többet ne forduljék elő, inkább megírom Wordbe, aztán nyomok Egy Ctrl+C Ctrl+V megoldást…
Szóval a minap érdekes „élményben” volt részem. Mint minden dolgozó ember általában legkésőbb éjfélkor elteszem magam az ágyba, és alszom reggelig.
Siófok Fő utcáján lakva már megszoktam, hogy éjjelente néha valami állatkirály bőgeti az 1000 köbcentis sportkipufogós, százéves roncsát, miközben a kocsi majd szétesik a csomagtartóban elrejtett mélyláda puffogásától. Vagy éppen valami robogó üveghangon szeli át az éjszaka csendjét. Most éppen nem ez történt.
Hajnaltájt arra keltem, hogy két liba iszonyatosan kiabál az ablakunk alatt, visítanak, mint az ökör. Nem tudom mi lehetett a vita tárgya, de hogy nem azon kaptak össze, hogy a Brad Pitt jól néz-e ki vagy sem, az biztos. Az anyázás csak a lightosabb kifejezések egyike volt. Miközben szócsatát vívtak egy-két pofon, ütés, rúgás? is hallatszott… Hát mondom tök jó, hogy az én ablakom alatt verik péppé egymást. Aztán valahonnan előkerült két csávó is, és a két lány hirtelen puszipajtás lett, majd megkezdődött a viháncolás. Gondoltam, ha most még a bokrokban egy-két szerelmi aktust is végig kell hallgatnom, akkor megőrülök. Szerencsére nem. A két csitrinek annyira jó kedve lett, hogy nekiálltak „énekelni”. Itt már kezdtem besokallni… Nem sok tartott vissza, hogy bekapcsoljam a telefonom, és kihívjam a rendőröket. Kb. 45 percen keresztül hallgattam a veszekedést-mulatozást. Talán valahogy megérezték, hogy nem itt kéne tovább dajdajozni, és elmentek. Csodás… Az én szemem persze nyitva maradt, és egy órán keresztül forgolódtam, míg visszaaludtam. Közben az járt a fejemben, hogy mi magyarok mindig szidjuk a külföldieket, főképp a németeket, hogy milyen hangosak, nem bírnak viselkedni, stb. Hát kérem szépen fent olvasható a magyar „kultúra” is… És persze ezt még tudnám tovább ragozni, hogy ha mi magyarok külföldre utazunk és ott viselkedünk úgy, mint az elmebajosak a sok piától, miénk a világ, visítunk, utcán hányunk, szemetelünk, stb. az nem baj…
Erre szokták volt mondani, mások szemében a tüskét, a sajátunkban a gerendát sem…
