Lajka blog

Csakhogy én is írjak már ide valamit.

Az utóbbi pár napban történtek is dolgok, meg nem is.

„Főattrakcióként” a hétvége eseményeit tudnám elmesélni, és most megkérem ST barátomat, hogy ne olvassa el, ha nem kíváncsi a „Jägeres történetekre”! :D

Nos eljött a péntek. Viktorral gondoltuk átmegyünk a Hawaiiba egy-két sörre, de találkoztunk a benzinkúton Csuszával, Balázzsal és Debbyvel. Addig noszogattak minket, míg 180 fokos irányt nem váltottunk, és közösen elindultunk a BenJoe felé. Díszes társaság volt jelen; a fent említett haverok, Megyó, Ernő, Kónya Balu, meg a jó Isten tudja ki csapódott hozzánk. Csusza egyre jobban érezte magát, úgy tűnt hatott az ital. Majd valaki látta eljönni Csusza idejét, és magához ragadta Csusszancs telefonját, megnyomta a felvétel gombot, én kezembe vettem a telefont és Csuszát vettem fókuszba. Szegénykém a Michael Jackson Thriller című számát próbálta énekelni kevés sikerrel, majd az ablakban talált egy cserepes muskátlit, amit szexuálisan elkezdett zaklatni, megkóstolta a levelét is, és azt ordította, hogy MUFFkátli. :D Majd Megyó faggatta, hogy kebabot kér-e. Párbeszéd a következő:

Megyó: Csusza, kebab?

Csusza: Nem KE’ BAB!

Úgy tűnik Csusza kicsit félreértette a dolgokat 3 pohár bor után. :D Aztán elfáradt, és beült a sarokba, mint egy kis nyuszi.

Szombaton szintén nem unatkoztunk. Napközben kipihentük a péntek éjszakai fáradalmakat, és újult erővel vágtunk bele az éjszakába. Csuszát levittük Földvárra, mivel ott zenélt, majd pár óra múlva elmentünk a BenJoeba Ákos unszolására. Ákos már ott ült egy dekoratív szőke ciklonnal, és nekiálltunk beszélgetni. Ismét sorra jöttek az ismerősök, akik ki tudja miért a mi asztalunkat választották. Többek közt megjelent Koke is, akit ennyire bebaszarintva még nem láttam… de jól állt neki. :D Aztán megjelent Móncsi is, aki szintén nem volt szomjas, sőt… Őt sem láttam még ennyire „józannak”. A poén az egészben az volt, hogy nem is kérdeztük, csak mondta a magáét ahogy a német mondaná über Gott und die Welt. :) Ákos is ritkán volt ilyen jó állapotban. (Másnap elmesélte, hogy amikor mentek hazafelé hajnal négykor véletlenül betévedtek egy esküvőre. A menyasszonyt még félig-meddig ismerte is, és megkérdezte tőle, hogy Ákosom ugyan te mit keresel itt? Mire Ákos frappánsan válaszolt: há’ jöttem gratulálni! :D Vicces lehetett, ahogy betoppan egy szál farmerban és egy piros pólóban a sok kiöltözött, nyakkendős, öltönyös, kiskosztümös násznép közé… :D )

Üdvözlet Mindenkinek!

Azt hiszem most már végre eljött a napja annak, hogy elmeséljem, hogy miért is tűntem el lassan egy hónapja.

Augusztus 18-án távoztam a „Teca-boltból”, azaz a Suzuki szalonból, mivel nem ment az értékesítés. Persze, hogy nem ment, mivel 2 új autóból, és 2 használt roncsból nem lehet olyan számokat produkálni, amit a főnök látni szeretett volna. Úgy érzem ez nem az én hibám. Egyébként már éreztem jó pár héttel előtte, hogy a napjaim meg vannak számlálva, és igazából tojtam az egészre. Amikor egy cég olyan mélyre süllyedt, hogy 1 millió Ft-os likviditási gondjai vannak, akkor ott bizony már nincs sok mindenről beszélni… De nem akarok ennyire negatív reklámot terjeszteni, Siófokon a Suzuki szerviz részleg továbbra is teljes erőbedobással működik.

Szóval 2 év után ennyi volt véglegesen a Suzuki számomra. Nem estem kétségbe, hisz’ számítottam erre a fordulatra, és most sem bánom túlzottan, hogy így alakult a helyzet.

Jelenleg Ákos barátomnál vagyok a kikötőben - ami minden időm és energiám lefoglalja -, és a Talizmán nevű hajójukon segédkezem, szórólapot osztogatok, pénztárt kezelek, stb… mikor mire van szükség. Természetesen ez nem életcél, és nem is éves állás, de egy jó pénzkereseti lehetőség egyelőre.

Szeptember 1-jétől megkezdődött a suli is. De valahogy nincs kedvem folytatni…lassan itt a vizsga a nyakamon (február), de még mindig nem úgy megy a számvitel műfaja, ahogy az kéne. Ez mondjuk kifejezetten elkeserít. Ami talán az egészben egy kicsit vígasztal, az az, hogy a többiek sem értik túlzottan, sőt valaki még annyit sem fogott fel az egészből, mint én. :)

Ezúton szeretnék gratulálni legjobb barátnőmnek PSZ-nek, aki megkapta a közgazdász diplomáját, és ma már nem a Corvinus padjai között csücsül. Hogy a szerelme nem ismer határokat azt az is bizonyítja, hogy a „szüleivel ellenszegülve” kiköltözik a párjához Finnországba, és friss-diplomásként megpróbál ott elhelyezkedni. Mi barátok pedig szépen itthon maradunk. :( Nagyon hiányozni fog… Emlékszem, hogy fiatalabb korunkban hányszor mentünk el „pasizni”, a Beach Housera, Sohoba, a ságvári falunapra vagy sportnapra, hányszor beszélgettünk át egész délutánokat, estéket, berúgtunk majd józanodtunk, mennyit vigasztaltuk egymást, milyen jó volt a közös strandolás, mennyit viccelődtünk, órákon keresztül ping-pongoztunk, kosaraztunk, tollaslabdáztunk, csendben egymás mellett olvastunk vagy tanultunk, kutyát sétáltattunk, shoppingoltunk stb… ami pedig a legfontosabb: a 13 év ismeretség alatt egyszer sem vesztünk össze! Hiányozni fogsz PSZ, de felnőttünk… Viszont tudom, hogy nem feledjük egymást, és bármikor számíthatok rád, és te is rám!

Más: a fényképeket még mindig nem töltöttem fel, ezért ezek a sztorik még mindig hiányoznak, de ennek is eljön egyszer az ideje.

... tovább nem mentegetőzöm. Szóval az a lényeg, hogy átmenetileg új munkahelyem van, és minden időm, illetve energiám lefoglalja. Az iskoláról nem is beszélve, amiről ma is lecsúsztam a munka miatt... Ezért írok most... De ígérem nemsokára révbe érnek a dolgaim, és talán lesz annyi időm, hogy végre nekiálljak az élmény-írásnak, és elmeséljem, hogy mi történt velem az elmúlt majdnemcsak egy hónapban.

Hihetetlen, de nem gondoltam volna, hogy lesz olyan állás, ami nem hagy blogot írni. Hát van...

Szóval kedves olvasóim, ígérem mindent pótolok, és már a szöveg is meg van a fejemben, csak időm nincs rá!

Kitartás!

Szóval 1-2 hetet bírjatok még ki! Egyszerűen tényleg nincs időm, sem energiám!

Kitartás!

Helló Mindenki!

Igencsak megcsappant az olvasótáborom mióta nem írtam - legalábbis a statisztika ezt mutatja. Nem is értem miért... :)

Bocsika mindenkitől, csak az az igazság, hogy megint összekuszálódott az életem egy kicsit, és megint nem találom a helyem, de erről majd egy másik bejegyzésben szót ejtek.

Rengeteg minden történt, amikről nagyon szép fotók is születtek. Na ez a baj. Mármint a képek. Ez az átkozott blog szórakozik velem. Ha beszúrok egy képet, eltűnik a másik kettő vagy az összes vagy csak a szöveg. :/ Szóval elmegy a kedvem a szerkesztgetéstől, de majd főmágus Csusszancsot megkérdezem, hogy who azaz what a fuck (is) 'csusza, és remélem felvilágosít. :)

Mindenesetre nem tűntem el, és kedves bloglátogatók ti se tűnjetek el, ígérem nemsokára jelentkezem!

Teca

Mivel a blogom neve Lajka blog, ezért írok egy kicsit Lajka kutyámról is. Igyekszem majd emészthető formában taglalni a részleteket. :)

Nos tegnap hazaértem, és láttam hogy Lajka popója elég méretesre bedagadt. Jó gazdaként azonnal irány az állatorvos, és a doki megállapította, hogy a kutya bűzmirigye be van dagadva, ezért ki kell nyomni. Mi van? Bűzmirigy bedagadva (eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen egy kutyán), kinyomni? Ahhoz képest, hogy én végbélrákra vagy aranyérre gondoltam hála égnek mellétrafáltam.

Hát ez fájdalmas lesz... Kutyára szájkosár, kesztyű fel, egy kis sikosító, mutatóúj a popóba, és adj neki. A kutya majdnem lekaparta a kezemről a bőrt, és alig lehetett megtartani. Valami iszonyatos fekete trutyi jött ki az eb farából, és mondta a doki, hogy ez normális, főleg beaglenél. Én egyszer sem észleltem Lajka 4 éves pályafutása alatt. A tudomány mai állása szerint nem tudni, hogy ez mitől dagad be, és mitől telik fel. Mindenesetre szerencsétlen eb análisan már nem szűz. :( Kapott gyulladáscsökkentő szurit, és hazamentünk. Szegény Lajkinak úgy bepirosodott a hátsó fele, mint egy páviánnak, és rögtön elvonult pihenni.

Jobbulást neki!

-A New York-i Szabadságszobor egyik kezében könyv van, a másikban fáklya. Mit jelképez az utóbbi? - kérdezi a tanár a diákoktól.

- Hát azt, hogy sötétben nem lehet olvasni. - érkezik a válasz.

:)

Felmentem gyorsan a www.sioport.hu -ra, hátha történt olyan esemény, ami elkerülte a figyelmem, de nem találtam semmit.Viszont találtam egy "Siófoki Bloghadosztály" című ajánlót! :D Há' köszi mégegyszer. :D

Amúgy nincs semmi, ma is dolgozom a változatosság kedvéért, közben süt a Nap nehogy szomorú legyek, és jön a pesti népség ezerrel az M7-esről a centrum irányába. Alig várom az ebédidőt, aztán go home, és végre megnézem a Marley and me-t. Egy kutyáról és a gazdijáról szól, biztosan jó kis vígjáték. Lehet írok róla egy postot, ha jó film... Imádom az állatos filmeket, csak ne legyen szomorú a vége.

Este Sanyi invitált hozzájuk. A fiúk torka szárazon biztosan nem marad. :)

Mindenkinek kellemes hétvégét!

Pussz

A lány is Ságváron nőtt fel, akárcsak én. Elég jól ismertem, hiszen egy iskolába jártunk. A szülei anyagilag nem voltak eleresztve, olyannyira nem, hogy a kinőtt ruháimat neki adtam. Az anyjának bűzlött a munka egész életében, lepottyantott 4 gyereket, és egy putriban laktak, ami már 15 évvel ezelőtt is össze akart dőlni. Ez a lány volt a legkisebb egy "új" apától, aki természetesen nem volt velük. A három tesóból kettő Németországban él anyagi gondok nélkül, a harmadik testvér pedig a jó ég tudja hova keveredett az évek alatt, de annyi biztos, hogy most már az ő gyereke is tizenpár éves. A lány - mondjuk adjuk neki a Kati nevet - soha nem volt egy észkombájn az iskolában sem, de valahogy nem is a tanuláson járt az esze. Számtalanszor megbukott, az általános iskola után nem hiszem, hogy bárhova is tovább ment volna tanulni. Sokszor találkoztam vele a buszon hazafelé menet, minden héten más színben pompázott a haja, és egyfolytában újabb és újabb férfi neveket hangoztatott, hogy éppen ki az aktuális "barátja". Már akkor azt vártam, hogy mikor fog felszállni gömbölyödő hassal a buszra vagy éppen ki tudja milyen nemi betegséget szed össze (bár erről nyílván nem mesélt volna olyan büszkén, mint a pasikról), hiszen a védekezés szót csak hírből ismerheti... Nem telt el 1-2 év, és Katit újra láttam immár óriási hassal a buszra várva. Köszöntem neki (ritkán fordul elő, de ő tényleg az a látvány volt, akit a legszívesebben meg sem ismertem volna), majd odajött hozzám. Illedelmességből elkezdtem kérdezősködni, hogy hányadik hónapban van, hogy van stb... majd megkérdeztem, hogy az az apa, akivel utoljára láttam. A válaszra kikerekedtek a szemeim; nem tudom ki az apja. Mindezt őszinte mosoly kísérte. Itt azért én már megbotránkoztam... Teltek a hónapok, ismét láttam Katit kisgyerekével és az újdonsült nagymamával, aki egyre rosszabb bőrben van. 

Egyszercsak azt hallottam, hogy Kati "lepasszolta" a gyerekét az anyjánál, és ismét belemerült a nagybötűs életbe. A kicsivel - aki már azóta nem is lehet olyan kicsi - nem láttam sem őt, sem az anyját...

Ma a munkába menet láttam Katit. Egy újabb delikvenssel az oldalán, újra óriási hassal. (meg merném kockáztatni, hogy ikrek lesznek) Végignéztem a "nővé” lett lányon, és elképedtem. Kék szemei kiguvadva, mint aki a rengeteg alkoholtól és az éjszakázástól nem aludt sokat, a szénakazal loboncos szőke hajához képest kisiparos, a nadrág még mindig 3 mérettel nagyobb lehetett a pocakja ellenére, a turkálóból 10 éve vásárolt pulóverről nem beszélve.   

Igazából nem tudom mit szóljak hozzá. Valahogy annyira szánalmas volt az egész lány, hogy nem tudok/tudtam megbotránkozni sem rajta, sem a felelőtlen szülein, sem azon, hogy milyen buta ember lett belőle…

Egyszerűen nem tudok véleményt alkotni róla a nagy szám és fricskázó stílusom ellenére. Hogy juthat valaki ilyen szintre? Vajon kinek/kiknek a hibája?

hb: Forint vagy deviza alapú hitel érdekelné?
üf: A forint alakú, az milyen?

hb: Van-e valamilyen kölcsöntartozása?
üf: Há, van egy, de az ilyen kiváltság volt

hb: Raiffeisen Direkt, jó napot kívánok xy vagyok, miben segíthetek?
üf: (Mondja a párjának) Te ez egy automata már megint.
hb: Nem vagyok automata, miben segíthetek?
üf: Kérdezett az automata, most mit csináljak?

hb: Kérem betűzze le a nevét úgy, hogy keresztneveket rendel hozzá.
üf: Jó, akkor "p", mint postás.

üf: Meg tudná nekem mondani, hogy menni a ph értéke a hitelnek?

üf: Egy előzetes hitelbírságolást szeretnék kérni!

üf: Voltam itt a Ráfázán banknál és azt mondták a báró listán vagyok, vagy micsoda.

hb: Nevét hadd kérjem.
üf:  Betűzöm a nevem, mert kicsit raccsolok... j, mint jóka

hb: Raiffeisen Direkt, jó napot kívánok xy vagyok, miben segíthetek?
üf: Jó napot kívánok! Vida József, ööööööö Vida János vagyok. Sosem tudom a nevem.

hb: Melyik banknál vezeti folyószámláját?
üf: Azt hiszem a Media Marktnál van, ha van ilyen bank...

üf: Ezen a házon holtig tartó élvezet van!

hb: Állandó lakhelyének tulajdonosa, résztulajdonosa, bérlője, vagy családtagja?
üf: Hát az az igazság, hogy én ilyen megtűrt személy vagyok.

üf: Érdekelne az a reklámból, az a kölcsön... a Tipi-topi.

üf: Svájci bank alapon szeretnék kölcsönt

hb: Ön választhat, hogy HUF, EUR vagy CHF alapon...
üf: Azt a franciásat kérném

üf: Én svájci bankban kértem a kölcsönt, ez azt jelenti, hogy svájci bankban kell majd befizetni is?

üf: A Ráfáz bankos kártyámat elnyelte a terminátor!!!!
(később visszatelefonál)
hb: Raiffeisen Direkt, jó napot kívánok...
üf: Halló! Én vagyok megint, már működik a terminátor!

hb: Segíthetek még esetleg Önnek valamiben?
üf: Igen szeretnék majd Önökhöz átköltözködni, ha ez lehetséges....de mindegy ezt majd odabent megbeszéljük.

Tegnap megjelentem a Tescoban vásárlás céljából, odaléptem a hentespulthoz azon agonizálva, hogy vajon merjek kérni valami felvágottat miután kiderült, hogy az egyik alkalmazott megfertőződött Hepatitis E-vel (rágcsálóktól, vörös rosszul kezelt/tárolt húsoktól lehet elkapni!), de mit nekem egy kis "dögvész", hát kértem valamit. Arrébb sasszéztam a pulttól mire egy csávó odamegy az eladóhoz, és a következőt mondja: "Helló! Tábortűzhöz való szalonnát kérek!" Há' ezt az IQ-harcost meg kellett néznem, úgyhogy gyorsan megfordultam, és lerítt róla a pesti paraszt formája... Jó nagyot röhögtem, és eszembe jutott Besenyő Pista, mikor azt mondja feleségének: "Há' Margit, nooooooormááális????" :D :D

(Bocsi a pestiektől mégegyszer, de azt hiszem mi vidékiek kicsit érzékenyek vagyunk ezekre a pesti senkiháziakra, akik azt hiszik, hogy lejönnek vidékre, és övék a világ. Természetesen tisztelet a kivételnek!)

Bárcsak engem is ilyen torokkal áldott volna meg az Isten:

Megint régen írtam, csak az a baj, hogy nem történik velem semmi. :( Azon kívül, hogy dolgozom, hazaérek és összeesek a melegtől, néha este iszok kb. 2 pohár sört, majd végre elalszom (persze csak ha lehet a borzasztó melegtől, vagy a részeg disznóktól), és másnap kezdődik a mókuskerék. Talán csak a hétvégék jelentenek viszonylagos felüdülést jó nagy alvással, pihenéssel, de semmiképp nem a Balatonba való csobbanással. Jönnek a haverok (vagy mi megyünk), megy a dumcsi meg a malátavizikés hörpi. Nekem ennyi a balatoni nyár siófoki létemre, meg úgy unblock az egész nyaralás. Egyébként a Balatonra nagyjából ez a jellemző, hogy az itt lakók nem mennek minden nap strandolni, éjszakázni, hanem végig gürizik a nyarat, majd ősszel jön a megérdemelt pihenés.

A nyaralásról még csak annyit, hogy amióta dolgozom (kb. 5-6 éve) soha nem sikerült elmenni valahová. Talán a tavalyi Lillafüred, Miskolc, Eger hétvége jut az eszembe, meg egy nap Grazban még tavalyelöttről, aztán ennyi. 1 hét aktív pihenés szóba sem jöhet... meg valamire mindig kell költeni... Francba ezzel a világgal! :(

Ui.: Valaki azt mondta, hogy azért vagyok szimpatikus, mert olyan optimista a kisugárzásom. Ehhez képest szerintem egyik bejegyzésem sem optimista. :P

Hétfőn Viktor, kedden pedig én ünnepeltem a szülinapom. Az ivászat viszont már pénteken megkezdődött. :) Pénteken irány Szántiék és Ákosék, és a Szántiék kitalálták, hogy menjünk ki hajózni. Mi nem tartottunk velük, inkább Ákosnál söröztünk, és megbeszéltük, hogy milyen közelharcot vívnak a konkurenciával az utasokért. A konkurenciától éppen ott volt Ákos asztalán egy példány, majd a kezembe kaptam, hogy mégis hogy áll a főellenség Koller Tibi a német nyelvvel. Hát azért elröhögtem magam... :D Az első mondat: Kein Segler! azaz Nem vitorlázó! Gondolom azt akarta kifejezni, hogy nem vitorláshajó, de aki egy kicsit is konyít a német nyelvhez, az tudja, hogy a Segler szó nem igazán a vitorlásra értendő, hanem a vitorlázó emberre, és egy német ember is megmosolyogja, ha a kezébe nyomják. A der die das névelők különböző eseteiben is voltak problémák, a többiről nem is beszélve… :)

Szombaton Niki és a Barbi invitált minket kerti partira, aminek csak a pia része volt meg… :) Hát a végén ott sem volt senki szomjas.

Vasárnap semmi.

Hétfőn go to Tesco, iszonyatos mennyiségű alkoholtartalmú „üdítő” vásárlása, annak elfogyasztása Sanyi barátunkkal és csajával, majd még egy utolsó malátavizikére beugrás a közeli kocsmába, és alvás.

Kedd este szolid sörözés a Mekivel szemben a másnapi munkámra való tekintettel, majd szerdán Csusza hív, hogy meg kéne ünnepelni a szülinapunkat, ezért toljuk el az orcánkat a BJ felé. És igen, Tötyi eljött, mert BJ Laci felhívta, hogy tessék megjelenni… 3 pohár sör, 1 kóla, ennyi volt a buli számomra, viszont tök jól éreztem magam, ment a bohóckodás szokás szerint. Csusza közben megállapította, hogy a Viktor telefonjában egy komplett bakelitlemezes DJ-pult rejtőzik. :D

Csütörtökön Barbi lelkét kellett ápolgatni, mivel szerelmi válságban volt… Egy üveg pezsgő megint lecsúszott… Ma pedig a szülinapja van, úgyhogy megint a pohár fenekére kell nézni a sértődések elkerülése érdekében… :D

Összegezve a dolgot: egy hete csak alkoholizálok… csak finoman. De már nem bírom…a végén májátültetésre szorulok! :D

Szombaton is dolgoztam, mint mindig az elmúlt fél évben. Mivel a szerviz az M7-es lejárójánál van, ezért már meg sem lepődöm azon, ha valaki kipattan a kocsiból, és befut a szalonba megkérdezni mi hol van, merre felé kell mennie. Próbálok készséges lenni, és elmagyarázom a dolgokat.

Ismét fogorvosnál jártam. Nem kommentálom különösebben, hiszen az alábbi képek azt hiszem önmagukért beszélnek, csak annyit hozzáfűznék, hogy éppen gyümölcslevest próbálok enni, miután a bal felső ínyembe, és a jobb alsóba kaptam egy adag szurit és sikeres volt a fogtömés. :D

Nem ér nevetni! :D :D :D

Próba a kanállal,

majd a szívószállal :D

Ennyit a nagy bombáról :D :

"Bombának gondolták, de hamar kiderült, hogy a föld alá került lámpaoszlop darabját fordította ki egy munkásgép tegnap délelőtt Siófokon, a 65-ös út és az M7-es autópálya épülő csomópontjában. Az első ránézésre második világháborús robbanószerkezetnek látszó rozsdás vasdarab miatt lezárták a helyszínt, néhány percre még az M7-es autópályáról is leterelték a forgalmat. A vaklárma miatt Siófok hamar megtelt autókkal. A hasonló esetek, amikor tűzszerészeket is riasztani kell egy bombának látszó fémtárgyhoz, nem ritkák, Siófokon is előfordult már ilyen."

Forrás: Somogyi Hírlap

Hihetetlen esemény rázta meg kisvárosunk életét. :D Az M7-es lejárónál II. világháborús bombát talált kedves barátunk és szervizes ügyfelünk miközben túrta a földet CAT-jével az új körforgalomhoz. Csak úgy szépen kifordult a földből, ahogy azt illik. 10 kiló lőpor volt benne... Gábor elmondása szerint kihívta a rendőröket, mire 40 perc alatt ideért egy, majd belenézett a gödörbe, és így szólt: "ja, jól van, de most nekem el kell mennem, fontos dolgom van". Aztán úgy 20 perc múlva visszajött, majd jött a hatástalanító brigád is. Ezután 1 órán keresztül senki nem közlekedhetett sehova kb. 500 méteres szakaszon. A vendéglős a szomszédunkban meg a haját tépte, hogy pont ebédidőben rontja a bizniszt egy bomba. :D 

A vicces az volt az egészben, hogy a tv-stáb, fotós, riporter, kamerás, stb. több embert tett ki, mint amennyi rendőr és tűzszerész a helyszínen volt.

Miközben ezen események zajlottak Gábor átjött kollégájával hozzánk egy laza kávéra, elmesélte a sztorit, mi pedig felhívtuk családtagjainkat, hogy ne lepődjenek meg,ha ma délután nem érünk haza munkaidő végén vagy esetleg csak darabokban. 

Zoli nyomta a legfrappánsabban a feleségének: "Szia drágám, hűtheted a pezsgőt ma már özvegy leszel!" :D

Józsi is felhívta a párját, és következő párbeszéd zajlott:

- Na szia, Gábor barátunk épp' most talált mellettünk egy bombát, lezárták az utat.

Mire Ildikó: - És?

Há' mondom jóvan, ezek se izgulnak nagyon a másikért... :D

Én is felhívtam Viktort, hogy ne jöjjön ebédelni, mert nem engedik sem a Suzukihoz, sem az étteremhez. Ő pedig kijelentette, hogy őt nem érdekli holmi bomba, jön és eszik, mert éhes! Na nesze nekem... :)  

Következzenek a fényképes bizonyítékok: