Lajka blog

 Nem színezem, nincs mit. :)

A minap odatévedtem egy kerítéshez. Egy boxer kutya ágaskodott a kapun egy dicsérő szóra meg egy kis simogatásra várva, így nagy kutya rajongóként közelítettem a kerítéshez a kezemet nyújtva az eb felé. Hát nem kellett volna… A kutya úgy megörült nekem, hogy mielőtt hozzá nyúlhattam volna, fullba pisilte a jobb lábszáram, amit persze csak pár másodperc után észleltem, miután valami furcsa meleg elöntötte az alsó végtagom. Hát fasza, csak röhögni tudtam teli szájjal… :D Így simogasson az ember boxer kutyát…! :)

 Régen írtam megint, és erre most tényleg nincs mentség. Kicsit száraz lesz a bejegyzésem, inkább csak tényközlő, mint élvezhető, mivel nemigen kaptam eddig ihletet. :(

Hazajöttem szeptember végén, és még most is itthon vagyok, bár már nem sokáig…egészen vasárnapig. :(

Hogy azóta mi történt velem? Nem is tudom…

Mindenesetre „meggyógyultam”, hisz’ nem vagyok annak az embernek a közelében, aki a szenvedésem okozta.

Voltam Horvátországban ismét egy csapat gyerekkel, és szerintem jobban sikerült az idei kirándulás, mint a tavalyi. Láttuk Trogirt, Splittet, Makarskát, Krka vízesést, és persze a tengert. Az időjárás kitűnő volt.

Itthon pár napom ismét az autóm körül forgott, mivel meg kellett csináltatni a baleset utáni esztétikai hibákat.

Sajnos arra is rá kellett jönnöm, hogy amióta kint tartózkodom, azóta kezdek itthon egyre kevésbé népszerű lenni. Mások szerint megváltoztam, és „olyan furcsa” vagyok. Hát drága „barátaim” nem változtam meg, nem vagyok furcsa sem, csak egy tényt mindenki szeret elfelejteni; én kint élek! Ezzel pedig nem felvágni akarok, mert inkább lennék itthon (ha lenne tisztességes pénzzel járó munka) és már most rosszul vagyok a gondolattól, hogy vissza kell mennem, hanem csak azt elmagyarázni, hogy ha nincs közös élményünk egymással, vagy éppen nincs közös téma, mert az itthoni dolgokhoz, emberekhez nincs napi kontaktusom, ezért nem vagyok más. Úgyhogy ezúton is én kérek elnézést…meg persze azért is, hogy tényleg jó dolog, ha az embert kibeszélik a háta mögött…úgyhogy erről ennyit.

Nem tudom, csak úgy sejtésem van, hogy ki és hogyan, milyen sűrűséggel olvassa a blogom, és most már annyira furdal a kíváncsiság...mit gondoltok a blogomról? Uncsi mi? (főleg hogy mindig panaszkodom...) Néha értékelitek a viccet, vagy az írásom, vagy mi újság? Az őszinte válaszokat baráttól, ismerőstől, ismeretlentől a www.lajka.blog.hu-ra vagy a rikadomjan@gmail.com - ra várom! Tényleg!

Köszönöm előre is! És adjatok tippet, ha valami nem passzol!

Helló Mindenki!

Nem telnek éppen zavartalanul a napjaim. Ugye az utolsó bejegyzésemben panaszkodtam az egészségi állapotomról. (Nem részletezem még egyszer, tessék elolvasni azt is!) Nos az elmúlt pár napban ez nemhogy javult volna, inkább erős hanyatlásnak indult. Hétfőn szabadnapos voltam – ez is ritka pillanat mostanában – lementem Anett barátnőmhöz, hogy mégse egyedül legyek a hegyen. Indultunk volna a városba, mikor hirtelen összecsuklottam mint egy zsebkés, és nem bírtam kiegyenesedni kb. 10 percig. A WC-n kétszer is sikerült találkozni a róka családdal, aztán jobban lettem. Délután szintén rám tört a zsebkéseffektus, úgyhogy elmentem dokihoz. Gyakorlatilag meg sem vizsgált, csak annyit kérdezett, hogy melyik kórházba szeretnék menni! Mi van?????? Gyomortükrözés… Fa..a

Másnap Anett elvitt a kórházba, ahol azonnal ott fogtak, benyomtak egy szobába, ahol három 80 év meg a halálközti néni társaságát élvezhettem. Király! A kórházi koszt az otthoninál sem jobb, és semmivel nem bőségesebb. Viszont az rögtön feltűnt, hogy jóval több nővérke gondoskodik a betegekről, és az orvosnak napi egyszer kb. 5 percre látja az ember a képes felét.

Az első éjszaka mondhatni jól telt, leszámítva, hogy vacsit nem kaptam a másnapi gyomortükrözés miatt, és egy mammert is kitoltak éjszaka, mert nem bírt magával.

A reggeli ébresztés megegyezik egy laktanyáéval. Minimum 3 nővér töri ránk az ajtót, és kiabálva köszönik a Guten Morgent! Hát guten Morgen nektek is vazze!

Még magamhoz sem tértem a riadalomból, de máris mehettem ultrahangra. Megnézték a vesém, májam, húgyhólyagom, csak kérdem én minek… Kisvártatva mehettem a tükrözésre. Megitattak valami lötyivel, aztán belém vágták a szurit, amitől kicsit bekábultam, aztán nyeltem a kb. 1 méteres csövet mint kacsa a nokedlit. Félkómásan azért néztem a monitort kitekert nyakkal, hisz’ nem minden nap látja az ember a saját gyomrát belülről. Elég bizarr látvány volt, de laikusként még én is láttam, hogy nem stimmel bent valami. Vettek próbát is a gyomromból…

Azt azért nem akarom részletezni, hogy miként ömlött belőlem a nyálmennyiség, meg minden egyéb, és mennyire szívderítő látvány voltam éppen akkor… Hurrá, ezt is túléltem. Délután rámtoltak egy liter infúziót, megint vért vettek (de minek?), vérnyomást mértek, össze-vissza böködtek, meg tudom is én mit kotorásztak rajtam…

Eljött az éjszaka. Most egy másik mammer nem fért a bugyijába (de lehet, hogy pelusába), egyfolytában karikázott a szobában, leült a másik néni ágyára, akkor nekiállt az én szekrényemben ollóért kutatni, aztán megelégeltem, és hívtam a nővért másodszorra is, hogy örülök, hogy az öreg DJ marha jól alszik napközben, de most már én (mi) is szeretné(n)k aludni, így hajnali fél három tájékán.

Reggel a szokásos „jó reggelt Vietnám!!!” beköszönés a nővérkéktől, reggeli, aztán vizit egy szem dokibával és egy tucat nővérkével. Akkor halljuk mi a bajom: gyomorgyulladás, túlterheltség, stresszes állapot a főnök miatt, és a többi… Király! Délután a kérésemre kiengedtek, bár jobban örültek volna, ha még egy éjszakát bent maradok. Igen vendégszeretők! :) Anett elhozott, ma meg irány a házi dokihoz, hogy legyen oly kedves kiírni még pár napra. Kérdezte ő is (ahogy a kórházban a másik doktor), hogy nem akarok-e pszichiáterhez fordulni?! Mondtam, hogy bitte-danke, de tudom, hogy mi a bajom, és azt is tudom hogy mi, pontosabban ki váltja ki belőlem ezen reakciókat, úgyhogy nem. Szeptember végéig meg már csak kihúzom valahogy…

Szóval most kényszerpihenőn vagyok, amit őszintén szólva nem is bánok, viszont az elég gáz, hogy meg kellett adnom Anett barátnőm címét, hogy itt leszek elszállásolva a betegállományom végéig, mert ezek az osztrákok nem játszanak babaruhást, jönnek és ellenőriznek, hogy nem a Riviérán süttetem-e a hasam, és tényleg pihenek betegként. Komoly mi? Szerintem ez Magyarországon még senkinek nem jutott eszébe, pedig valahol okos dolognak tartom…

Röviden ennyi. De senkinek nem kívánok ilyen bajokat a munkahelye, azaz a főnöke miatt. Engem full kikészített 2 hónap alatt idegileg, és ez ráment a fizikai és pszichikai épségemre. Ezt SOHA nem bocsátom meg ennek az embernek!!!!!!!!!!!!!!

Jó estét mindenkinek!

Tegnap leesett az első hó a Planneralmra. Nem tartott sokáig, mert ma délre el is olvadt, de vicces volt a kezemben tartani augusztus végén a hógolyót, ami Magyarországon gyakorlatilag elképzelhetetlen… :D

Hogy hogy telt a nyaram amióta nem írtam? Most kezdjek el panaszórát tartani? Azon kívül hogy megtudtam, hogy a főnököm erősen „jobb” érzetű köszönöm szépen szarul. Ez volt az első és az utolsó nyaram nála. Sikerült összetörnöm az autóm fél oldalát is egy őznek köszönhetően, és csak annyi volt a szerencsém, hogy a szalagkorlát megfogott a szakadéknál, különben nem írnék most. :(

Gyakran volt az az érzésem, hogy ha az a pár barát, ismerős nem lett volna itt velem, akkor már rég felmondtam volna (valószínű, akkor télre nem is kapnék munkavállalási engedélyt), és már megőrültem volna teljesen. A főnökömnek sikerült nyáron annyira kikészíteni idegileg, hogy a napom hányással és hasmenéssel kezdem. Tudom nem kéne ilyeneket írnom, de már nem szégyellem. Mit szégyeljek rajta?

Azért volt pár jó pillanat is. Egy kis grillezés, piálás, ökörködés a barátokkal, kirándulás, hegyre járás, viccelődés. Ez tart(ott) életben azt hiszem. Már csak egy hónapot kell kibírnom, és megint otthon leszek kb. 2 hónapra. Nehéz így élni, el kell ismernem. Nyáron összesen 4 napot töltöttem Siófokon, abból 2 napot az autószerelőnél, mert a csodás osztrák utak tönkreteszik a legjobb autót is. Vittem haza osztrák vörös kismacskát is. Na a macsek egy tündér. Nagyfater vállán ül, miközben nagyapó ténykedik az udvaron, vagy éppen a fején alszik, miközben Lajka kutyám a nagyapám hasán, szóval teljes a családi béke. Csak minderről én maradok le… :(

Hogy az otthoni barátokkal, ismerősökkel, főleg a családommal mi van? Totál rejtély. Igazából senkiről semmit nem tudok konkrétan. Rossz érzés… Főleg mikor törzsgyökeres siófokiként eltévedek Siófokon, az a csúcspoén…

Nem is tudom mit írjak még, pedig lenne, csak nem akarok panaszkodni…

Remélem ti azért jól vagytok!

Ui.: A Planneralm egyébként gyönyörű nyáron is, csak sajnos nem látok túl sokat belőle a napi 10-12 órai pincérkedés miatt!

www.planneralm.at

Puszi, és köszönöm, hogy olvastok, ha nincs is mit gyakran!

Igen, tudom... Régen írtam. De nem megy... Kimerültem mint egy rossz elem... A jelenlegi munkahelyem a katasztrófa szóval megegyezik, úgyhogy kedves otthon élő magyarok: ne higyjétek azt, hogy itt kint kolbászból van a kerítés... Nem akarok panaszkodni, mert ti is elsírnátok magatokat, amilyen körülmények közt most dolgoznom kell...

Megint régen írtam, úgyhogy billentyűt ragadok ismét.

1 hónapig tartózkodtam otthon mialatt bevonták a jogsim. Az értékesítői jogsim. Mivel egy ideje már Ausztriában tengetem a napjaim, ezért nem maradt más választásom, hogy a mobilitásom megőrizzem, minthogy autó tulajdonossá váljak.

Már jóval előtte nézegettem a kocsikat, hogy mi legyen? Suzuki? Nem, az túl snassz és megbízható. Toyota? Ha elromlik baromi drága az alkatrész. Mazda? 626-os vagy Xedos 6. Mindkettő mellé rögtön egy benzinkutat is vásárolhatok, és szintén drága az alkatrész. Oké, akkor legyen Nissan. Nissan Almera. Hetekig nézegettem a használt autós oldalakat, és igen...szerelem volt első látásra. Nem tudom miért, pedig sedan, de nekem akkor is csak Ő kellett. Megvettem. Tudtam, hogy nem hibátlan. De ennyire?????? A kötelező szervizen, biztosításon, átíráson kívül még röpke 150-200 000-et költöttem rá. Olyan kütyüket kellett kicseréltetnem, amiről azt sem tudtam, hogy egy autóban van. :D Volt kedves szerelő kollégám ezután azt mondta, hogy bevonatja az autó értékesítői jogosítványom. Hát talán nem is baj. :D De mindegy, most már ez van, ezt kell szeretni egy darabig, és most már végre egyben van a verda.

Nemsokára elkezdődik az igazi szezon a Planneron is. Kezdő pincérnőként mókás lesz majd kiszolgálni több száz embert egyedül vagy max. ketten az íjászversenyen. Remélem a kiszolgálás lassúságáért, és a pincéri tehetségemért nem kapok majd egy-két nyílvesszőt a hátsó felembe. :o)

Míg Magyarországot "egy kicsit" elöntötte a monszun, addig Ausztria csak azért nem alakul át Balatonná, mert magasak a hegyek. Iszonyatos mennyiségű eső esik minden egyes nap. A Nap nevű égitestet csak akkor látom, ha a Google-be beütöm. :( Kimegyek az udvarra, és pingvinek sétálnak a sárban, aztán gyorsan bemegyek, mert közelednek a jegesmedvék is. Mocskos hideg van, fűteni kell keményen. (Most mondták be a rádióban, hogy Salzburgban esik a HÓ!!!!) Nálam van a téli kabátom is. Hát legszívesebben felvenném... Az autóra meg inkább 4 új téli gumit kellett volna vennem nyári helyett... Nagyon durva. A Balatonról, a melegről, napsütésről, hideg frissítőről csak álmodozom...mindjárt csinálok inkább egy kis forralt bort... :( Ilyen ez a hontalan élet...Hideg, és sajnos mostanában egy kissé szomorú... Hol vagy te napos Siófok?????????? Hol van a relatív nyugis irodában csücsülő autó értékesítés? Hol van egyáltalán az Erika? Nem vagyok önmagam egy jó ideje...és nem is találom a helyem...

Húúúú, nem tudom mit írjak, mert semmi izgi nincs itt a Planneron azon kívül, hogy másfél hét meló után ma végre jutott egy szabadnap nekem is.

Itt egyébként az elmúlt 3,5 hónapban elért minden nyavaja. Először megfáztam, aztán volt egy olyan szabi nélküli húzós 2 hét, amikor egyszerűen összedőltem mint a bábossátor, mert végkimerülésben voltam, majdan elkezdtek ilyen érdekes hullafoltok megjelenni rajtam, és a bőrdoki megnyugatott, hogy 3 hónap múlva elmúlik, és nem fertőző, nem halok meg. Most meg megint megfáztam, mint a dög, de azért jobban vagyok. Párszor elnyestem az ujjam a konyhában, párszor színesítettem a parmezánsajtot az ujjbőröm színével, mert azt is kell belereszelni,hogy finomabb legyen, de már fel sem tűnnek az ilyen apróságok, és az sem, hogy több a lila szín a lábamon mint az originál, mert valahova mindig sikerül bevágni, belerúgni a nagy kapkodás közepette. Hát így telik az idő a Planneron.

Mennék is haza, meg nem is. Szeretek itt lenni, nagyon jó a kollektíva, főnök is rendes, kivéve mikor lebasz, gyönyörű a táj, csak kevés a szabadidő. Jövőre biztosan visszajövök remélhetőleg akkor már pincérnői posztban.

Síeléssel egyszer próbálkoztam Nina és Máté unszolására, aztán gyorsan abba is hagytam, mert sícipőben nagyobbat estem a hegyen, mint síléccel. :D  Mondjuk ez egy külön posztot megérne, mert mindenki rajtam röhögött a pályán... :)

Voltam Gmündben is Anett bébivel a Porsche múzeumban, ahol finoman hangszórón beordítva kitessékeltek minket az oldtimer autók mellöl, mivel átmásztunk a korláton :D De azért lett egy-két jó kép. :)

Annyi minden történt, hogy hirtelen nem is jut eszembe semmi. :o)

Egyébként az osztrákok tök jó fejek. Főleg akik itt a hegyen dolgoznak, vagy csak gyakrabban feljárnak hozzánk. Nem éreztetik velünk, hogy külföldiek vagyunk, és mindenki emberszámba veszi a másikat nemzetiségtől, foglalkozástól, kortól, nemtől függetlenül. Azt hiszem jó helyre keveredtem, és ezért ugyanolyan fájó lesz hazamenni, mint idejönni! :)

A házunk tetején van egy webkamera, ami napi 24 órában figyeli a sípályákon és a faluban az eseményeket. Néha érdemes rákukkantani, tök szép a kilátás!5 percenként frissíti a képet!

http://gstemmerblick.at/webcam.htm

Sziasztok ti kis Sziák! :D

Végre eljött ez a nap is ismét, hol pötyögöm a sorokat a blogomba! Rengeteg dolog történt velem az utóbbi pár hónapban, így azt hiszem lassan egy könyvet adok ki róla. Már nem sokáig húzom itt Donnersbachban a Planneralmon az igát, úgyhogy reszkess Siófok április 20-a körül jövök haza! :D

Már alig várom, hogy újra lássam a családom, kutyám, barátokat, haverokat, ismét a BenJoeban támaszthassam a pultot, sétáljak a Balcsi parton, és élvezzem a napsütést.

A következő postig kaptok egy kis előzetest az itteni tájról, kedvenc kolléganőmről, főnökömről, és rólam! :)

Azt hiszem egy kicsit beparáztam, pedig ritkán szoktam. Ma végre úgy döntöttem, hogy beoltatom magam a H1N1 vírus ellen miután megint meghalt egy kismama, és egy kisgyerek agyvelőgyulladást kapott. Go siófoki kórház, oltópont, papírt kitölt, 3000 pénz az asztalra, számla, és szuri be. Nem volt nagy durranás (bár mit vár az ember egy kis tűszúrástól?), viszont érdekesnek tartottam, hogy sem a doktornő, sem az asszisztens nem volt túl meggyőző. Valahogy tényleg az volt az érzésem, hogy azt gondolták, „na ez a hülye is jött beoltatni magát, de én aztán nem fogom magam”! A doktornő még azt sem mondta, hogy mikorra várható az immunitás. Semmit. Kicsit bunkó volt, holott szerintem a siófoki kórház dolgozóira nem ez a jellemző…hát ez van. A kivétel erősíti a szabályt. :S

Sziasztok!

Sajnos még mindig nem indultam el Ausztriába, mivel még ott sem esik a hó, így áttolódott az út jövő hét péntekre vagy szombatra, de ez az időpont már tuti, ha esik, ha fúj.

A héten sok izgalmas dolog nem történt, inkább csak stresszes élmények „tarkították” a szürke hétköznapokat. Azért talán két-három igazán jó dolog történt… Az egyik, hogy két napot nagyanyámnál töltöttem, és igazi feltöltődés volt, bár aki ismeri a nagyszüleimet tudja, hogy nem mindig olyan egyszerű velük, de én akkor is szeretem őket.

Szórakoztató volt, hogy az új kiskutya, aki egy német vizsla – Dzsoki névre hallgat :D - átmenetileg a kibelezett 20 éves Orion TV-ben talált otthonra nagyfateréknál. (persze készül a rendes ház is) :D Nagyapám mindig azt mondja neki, hogy műsorvezető úr, meg Antal Imre. :D

Aztán voltam Lajkát sétáltatni Attilával. Jó időpontot fogtunk ki, mert cseppet esett az eső, viszont üdítő volt a társalgás. Végre egy ember Siófokon, akivel szinte úgy megértetem magam, mint a legjobb barátommal. :o)

Tegnap elnéztünk pár órácskára a Hawaiiba is. Igencsak családias volt a hangulat, kb. 4-en voltunk. De ma lesz karaoke, úgyhogy ott a helyem. :o)

Lényegében ennyi… rövid, és értelmetlen poszt, de olyan jó most írni! :o)

Jövő héttől kezdve, ha jó Isten is úgy gondolja, akkor nem tartózkodom Magyarország területén úgy 5 hónapig. Ausztriában, konkrétabban Donnersbachban fogok dolgozni.

A falucska igazi síparadicsom, 1600 méter magasan fekszik, itt már most is hó van. Kocsival elég nehéz lesz megközelíteni a nagyobb városokat mint Liezen vagy Schladming, de egy-két magyar félig-meddig ismerős megígérte, hogy amiben tud segíteni fog. Előre is köszönöm, bár nem hiszem, hogy olvassák a blogom. :o)

Örülök, hogy találtam munkát, annak viszont kevésbé, hogy „elhagyom” a családom, Viktorom, Lajkám és az ismerősöket. ;o(

A blogot szeretném folytatni természetesen, de egyelőre még nem tudom pontosan, hogy milyen lehetőségek lesznek kint. Mobilnet (ha egyáltalán működni fog???), esetleg wifin nyúlom a netet a munkáltatómnál… Nem tudom. Ha esetleg pár héten belül nem jelentkezne Lajka blogja, akkor a fent említett variációk nem működnek. :o(

Kicsit félek, kicsit várom, kicsit a szívem szakad meg, hogy el kell hagynom a szeretteim, de sajnos ezekben az időkben úgy érzem nem tehetek mást. Legyünk őszinték: KELL A PÉNZ, és szerintem ezt mindenki megérti.

Nem is írok többet most, mert csak elpityergem magam… :(

Üdv. Mindenkinek, Domján Erika voltam…

Zazi "dal"

Tötyi itt van újra, hogy ossza az igét,

És meghódítson vele egy kedves bigét…

Olyan ez a lány, mint égen a szivárvány,

Színes és vicces, soha le nem fikáznám…

Van piros kalapja és piros kabátja,

Ami a hiánycikk, az csak a szakálla…

De nem a Mikulás ő, maximum a lánya,

Akire sok hímnemű szívesen várna…

Furcsa egy feeling, mint az ördögi kör,

Amikor nincs itthon, nem csúszik a sör…

Eszembe jut, mikor nem látom sokáig,

És most is rá vágyok tetőtől bokáig…

Jó mikor dalolja, „Zazie az ágyban”,

Bár nem hallottam még kisgatyában…

Mert ez csak egy nóta, mit Emil Rulez nyomott…

De nem ő volt az, ki ezzel lázba hozott…

Zazi vagy Szivárvány, mindegy a név,

Csak ne üssön el engem a pesti HÉV,

Ha majd véletlen egyszer odafenn lakom,

És a sarkamra állva magam összekapom,

Hogy begyűjtsek tőle egy viccezős csókot…

Kap majd még érte nagyon sok bókot…

Azt akarom, hogy a szemembe nézzen,

Meg én is az övébe olyan jó mélyen,

Mint mikor kijött az alkohol hatása,

És mellettünk csücsült a Polgárék Tamása...

Mindez persze poén, nem kell megijedni,

Nem fogom mondani, hogy menjünk gombát szedni...

Elég volt most a sok kedves szóból,

Mert ennyi már biztos megárt a jóból…

Egy cuppanós puszit azért még dobok,

                                                Zazi majd hajolj el, mert arcodnak robog……

Teca "dal":

Álmaim Swiftje parkolt a szalonban,

Néztem is, mint Malacka a Százholdas Pagonyban,

Mert mikor megláttam, megszerettem őt…

De csak a kocsit, és nem benne a nőt…

Mosolygott pedig, kedvesen és némán,

Majd eléggé gyorsan rajt voltunk a témán…

Felajánlotta, hogy vigyem el egy körre,

De én marha benéztem, hogy eljönne egy sörre…

Nem róla volt szó, hanem a Swiftről,

De megállapodtunk egy utcai driftről,

Mert szerette a kocsim, mit széthajtott régen,

Zúzta a gázt, és nyomta a fékem…

Kértem a hölgyet, tegyék nekem félre,

És jönni fogok majd rá egy-két hétre…

Őrizzék, védjék, alkossanak sünt,

Csak ne kövessék el ellenem a bűnt,

Hogy más lesz a tulaj, mire érte jövök,

Mert abba bizony beleőrülök…

Reméltem így hát kitart a készlet,

De soraim között ez aprócska részlet…

Időre letettem a megígért stexet…

Kaptam is Tecától fahéjas kekszet…

Cserébe vadásztam muskátlit neki,

Mert jó ember az, ki a virágot szereti…

Szeretem én is, de jobban Teca hangját,

Lúdbőröznek tőle, akik meghallgatják,

Mert ő is jól nyomja és sokra vihetné,

Ha egyszer egy lemezcég a hálóját kivetné…

A playbackes majmoknak ő a végső döfés,

Csak kellene neki egy jó kezdő lökés…

De nem érdemes vele leállni vitázni,

Mert te fogsz a ringből pont nélkül kiszállni…

Lecsapja rögtön az összes magas labdát,

Te meg majd adhatod a szégyenkező bambát…

A Trappista sajtot is jól szeleteli,

Pick szalámival néha teletűzdeli…

Viktor párjával vidáman élnek,

És itt lesz vége most ennek a mesének…

Ki jobban megismerné, van egy Lajka Blogja,

Kutyája a névadó, s van sok színes postja…

Jó spanok vagyunk, csípem a csajt,

Így hát Tecának írtam e „dalt”…

Forrás: www.totyi.blog.hu

„Kicsit szomorkás a hangulatom máma,

Kicsit belém szállt a boldogtalanság,

Kicsit megrázom magam”… és írom a blogom. Ma véget ér a Danubius Rádió élete. Hallgatom, és Vágó Pirosnak elcsuklik a hangja, Garami Gábor próbál jó kedvű lenni, de hallom a hangját, hogy mégsem felhőtlen a vidámság, reggel elsírja magát Rákóczi Feri, én meg velük együtt sírok. Sajnálom őket nagyon, és főleg azokat, akik holnap otthon maradnak, nem mennek dolgozni, mert már nincs hová, mivel nem hívta őket egyik új rádió sem.

Nagyon hiányozni fog a Pirítós. Talán sosem voltak ilyen jók a reggelek számomra, mint Sebestyén Balázzsal, Vadon Janival és Rákóczi Ferivel. Imádtam őket. Remélem átmennek valamelyik induló rádióadóhoz, és tovább nevethetek reggelente a piros lámpánál a kocsiban, vagy a konyhában egy tea mellett!

Hajrá fiúk, lányok, és köszönöm, hogy Titeket hallgatva lettem felnőtté!

Igazából nem tudom mit írjak… Olyan eseménytelenül telnek ezek a napok. Mármint az a része az életemnek, amely publikus…

Siófokon a hétvégén volt a „Pálinka-fesztivál”, ami tkp. Márton-napi liba őrület. Meg is látogattam szombaton dél tájt kis Lajka sétáltatással egybekötve, de igazából nem nyűgözött le. Volt egy  nagy sátor, meg egy rakás faházikó, ahol az ember szokás szerint a pénzét költhette, és ennyi.

Nem tudom, valahogy ezekkel a happeningekkel hadilábon állok. Soha nincs kedvem elmenni, ott lézengeni, és azt bámulni, hogy mások hogy sétálnak föl-alá…

Biztos ez az idő tesz olyan negatívvá. Jó lenne egy kis változás életben, időjárásban egyaránt…

Azért van a vonaton két mozdonyvezető, mert ott akkora a zaj, hogy egy ember el se tudná viselni!

Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is történik.

A szerelem egy hosszú, édes álom. A házasság az ébresztőóra.

Ha olajos lesz a kezed, akkor elkezd viszketni az orrod.

Az alkohol öl, butít és a gyomromba döntöm.

Úriember az, aki ígéretéhez híven megmutatja a bélyeggyűjteményét.

Optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi.

A törhetetlen játékok legfőbb haszna, hogy ezekkel kiválóan össze lehet törni minden mást.

Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Statisztikailag bizonyított: a válások 100%-a házassággal kezdődik.

A stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is aludtál.

A mi irodánkban mindenki örömet okoz nekünk. Egyesek azzal, hogy bejönnek, mások azzal, hogy kimennek.

Mindenkinek hinnie kell valamiben. Én azt hiszem, iszom még egyet.

Nos hol is kezdjem?

A lényeg az, hogy miután kedvenc volt töri tanárommal osztálytalálkozó alatt lezsíroztuk, hogy szeretettel vár minket a horvátországi túrán, mi pedig szeretettel látnánk magunkat az utaslistán, no meg a buszon is, elindultunk hát Krisztus 2009. évének október havának 14. napján Horvátországba egy busznyi 14-16 éves gyermek társaságában a 4 napos kirándulásra.

Úgy gondolom a negatív, vagyis finoman szólva a kellemetlenebb részét a kiruccanásnak egy másik poszt keretében írom le, hogy legyen mit olvasnotok. :)

Az első nap semmi gond nem volt - leszámítva a kis málőrt amiért kb. 1,5 órát vesztegeltünk az úton. Az egyik leány, Elisabeth, aki történetesen magyar-német állampolgár elhagyta 1 hete a személyi igazolványát, ezért apukája a lány húgának az útlevelével „átcsempészte” a gyereket a magyar-horvát határon. Hogy miért kellett ezért másfél órát vesztegelni? Azé’ mer’ apuka később jött utánunk az útlevéllel. :(

Irány Opatia az első állomás. Kicsit el voltam keseredve, mert a meteorológusoknak a „jó idő lesz Horvátországban” nem igen jött be, ezért a tenger sem volt olyan gyönyörű kék, mint ahogy elképzeltem. Ezt – én hálátlan - hangosan meg is jegyeztem szeretett Holczman tanár úrnak, akinek sikeresen elrontottam a kedvét. Plusz megjegyzendő volt az is, hogy ilyen színe van a Balatonnak is Siófokon. :D

Célba vettük Porec városát is, ahol a szállás volt. Rövid városnéző túra, tengerpart, templom, kis utcák, stb. majd a szálláshely elfoglalása. Nagyon jó volt, különálló apartmanok álltak rendelkezésünkre, így mindenki szeparáltan, de mégis együtt lehetett. Légkondi, mosogatógép, minden játszott, csak éppen a mosogatószer hiányzott, de megoldottuk. :o)

Este tanár úrral, Andival és Marikával vacsoráztunk egy kis magyar vendéglőben Sándornál.

Már aznap tudtam, hogy imádom a horvát söröket. Sokkal finomabbak, lágyabbak, mint a magyar sörök, és igencsak itatják magukat.

Sándornál egyébként aranyáron mérték a sört, ahogy minden mást is. :D

A szálláson aztán elkezdtük szolidan tanár úrat és magunkat kínálgatni Mr. Walkerrel és kólával. Hárman bevertük a nagy üveget, sörrel csak öblögettünk.

Másnap irány a fjordok. Aztán röpke 10 km után vissza a szállás, mivel a gyerekek annyit ittak előző éjszaka, hogy többségük rosszul volt, keveset aludt, stb… Így meg nagyon nem lehet elindulni. Őszintén szólva én sem bántam nagyon, hogy nem mentünk sehova, holott közel s távol sem volt annyi bajom, mint egyeseknek. Spóroljunk címen a Lidlben vettünk alapanyagot spagettihez, Holczman tanár urat pedig meghívtam ebédre.

Hááát izé… nem volt só, bors, olaj, semmi az ég adta világon, így érdekesre sikerült. :D

A jó kis horvát tészta összeállt, a por alapanyagból fabrikált + darált húsos szósznak meg minden íze volt, csak bolognai nem. :D Egy kis sajttal próbáltuk menteni a menthetőt, de az sem segített nagyon. :S

Jött tanár úr, akit előre figyelmeztettünk, hogy én nem így főzök, csak éppen nincs semmi fűszer, a por meg olyan amilyen, és a tészta kissé összeállt. Hát annyit szedett magának, hogy igencsak kétségeim támadtak, hogy jól is lakott. :D :D :D

Mindegy, maradt bőven, nem dobtuk ki, inkább összekutyultam a tésztát a szósszal, és voálá estére marha finom lett. Összeértek az ízek meg minden. Persze Holczman tanár urat utólag erről már nem sikerült meggyőzni. :(

Délután Viktorral lesétáltunk a tengerpartra, csodásan sütött a nap, 14-16 fokban volt aki fürdött a tengerben, vagy épp’ napozott egy szál semmiben. Végre az idő kékre festette a tengert, én pedig teljesen el voltam ájulva miközben arra gondoltam, hogy el bírnám viselni egész évben a gyönyörű látványt. Rengeteg kép készült többek közt erről is, viszont ide nem töltöm fel, mert igencsak macerás lenne.

Másnap, azaz szombaton útra kelt a nagy csapat városnéző túrára. Szerencsére a deákok összeszedték magukat (kevesebbet ittak), így ők is láthattak mást is a pohár alján kívül.

Go to Rovinj és Pula, hazafelé pedig megálltunk a fjordnál, ami tkp. nem is fjord, csak úgy néz ki. Az út szélén finomabbnál finomabb pálinkákat lehetett vásárolni, illetve kóstolni. Persze a gyerekek éltek mindkét lehetőséggel. Én is kortyolgattam egyet-kettőt, és teljesen meglepődtem. Soha nem szerettem a pálinkát, de ezt imádtam. Nem az a magyar tűzhányó, torkot kaparó, keserű, hányni tudnál tőle, húzd le gyorsan mert meghalsz pálesz, hanem finom, kellemes ízű itóka.

Betértünk még a Lidlbe egy kis Karlovacko nevezetű malátavizike-vásárlás céljából, és ismét elfoglaltuk a kis birodalmunkat. Utolsó este révén tanár úr, Andi és Marika le akartak menni a városba vacsorázni, így minket is invitáltak. Kis herce-hurca után (mivel igencsak szűkös lett a büdzsé, mert nem gondoltam, hogy ilyen drága Horvátország, Viktor rutinos horvátországos nyaralóként pedig egy kissé félretájékoztatott árügyileg) elindultunk vacsorázni kis esti sétával egybekötve. Sándort és az aranyárait (jó hogy nem ereit :oD ) gyorsan leszavaztam, így egy sokkal hangulatosabb, kulturáltabb étteremben sikerült kikötnünk.

Bepróbálkoztam a grillezett tintahallal, ami kitűnően volt elkészítve. Kár hogy itthon nemigen kapni… Viszont ami érdekes, hogy a horvátok a köretet nemigen osztogatják bőségesen (még Sándor sem magyar létére). A sült krumpli mennyiség a tintahalhoz képest igencsak csekély volt. (Még egy óvodás is legyűrte volna a dupláját:o) ) Azért jól laktam. :o)

A szálláson fogyasztottunk még némi Karlovackot, bort, stb., és mindenki ment aludni. Talán ez volt a legnyugisabb és legszomorúbb este, mivel haza kellett másnap utazni.

Eljött a 4. nap. A program a Plitvicei-tavak Nemzeti Park volt. Gyönyörű vízesések amerre csak a szem ellátott (persze hogy itt döglött be a fényképezőgépem, így telefonnal kellett bénázni), a víz kristálytiszta, a pisztrángok ezerszámra úszkálnak benne, és nem volt elég az a pár órácska, hogy az egészet nyugalomban bebarangolhassa az ember. Igaz nem sütött a nap, és lehűlt a levegő, viszont a víz tisztasága hívta az embert, hogy ugorjon bele, és ússzon egy nagyot. Barnamedvét sajnos nem láttunk (bár közelről nem biztos, hogy annyira örültem volna :oD ), de a látvány magáért beszél. Ha egyszer tehetitek menjetek el…

A tavak után Magyarország felé vettük az irányt. A buszon csend volt. Mindenki elfáradt, és titokban egy kicsit mindenki szomorú volt, hogy véget ért a kirándulás annak ellenére, hogy volt egy-két nehéz pillanat mások viselkedése miatt.

Az út végén tanár úr megköszönte a részvételt, én meg most köszönöm még egyszer a meghívást, a tengerszínt, a kedvességet, és persze azt, hogy megemlítette a buszon, hogy milyen finom spagettit evett. :D

Szuper volt!

Képeket az alábbi linkre kattintva tudtok megnézni, szerintem érdemes!

http://picasaweb.google.com/rikadomjan/Horvatorszag2009?feat=directlink

A világ legrövidebb meséje:


Egyszer volt, hol nem volt, volt egy fiú, aki megkérdezett egy lányt:

- Leszel a feleségem?

A lány azt mondta:

-NEM!

A fiú ezután boldogan élt. Horgászni, siklóernyőzni járt a barátaival,
sört vedelt és akkor fingott, amikor csak akart.

2009. november 18-ától megszűnik a Sláger Rádió és a Danubius Rádió. Így döntött hűn szeretett Fideszünk, MSZP-nk, KDNP-nk. Kérdem én milyen jogon döntenek ők erről? Nem a demokratikus Magyarországban élünk? Vagy eddig sem abban éltünk, csak azt hittem?

Csak úgy érdekességképpen annyit még a dologhoz, hogy miután vége szakadt a Magyar Népköztársaságnak nem lett új alkotmány, hanem a régi kommunista alkotmányt és törvényeket próbálták egy kicsit átpofozni demokrata jellegre. Jelen esetben is látjuk, hogy ez nem igazán sikerült…

Szégyellje magát az összes demokrata politikusnak nevező parlamenti majom!

Kitartást kívánok viszont a Slágernek és a Danubiusnak. Hajrá Pirítós!

Ez nagyon tetszik! Érdemes végig hallgatni! :)

Stand By Me | Playing For Change | Song Around The World from Concord Music Group on Vimeo.

Tényleg én öregszem ennyire, hogy így le vagyok maradva "popzene"-ügyileg?

Ki az az SP, No Thanx, meg a Barbee?

Barbee klipje után szerintem nem is akarom megtudni! Szörnyűűűűűűűű!

Csak ezt a hetet éljem túl! :D

Hétfő        Kedd           Szerda      Csütörtök       Péntek           Szombat          Vasárnap

Hát megint egy hétvégi élmény jutott számomra. :D

Szombaton 10 éves volt a siófoki Hawaii bár, és 200 Ft minden ital – jelzem az italok felütése nélkül. (0,5 sör, whisky-cola, stb…) Úgy gondolom mindenki erre az estére készült, hiszen a krémek krémje jelent meg: Csusza, Megyó, Balázs, Attila, Gabi, Koca, Zoli, Ákos, Jani, Andi, Tibi, András, Misi, Viktor, na meg én, és a jó ég tudja még hányan voltak az ismerősökön kívül. Dj és minden egyéb kellék meg volt a jó hangulathoz.

Úgy éjfél körül Zoli megunta, hogy 5-ösével kéri a whisky-colákat, ezért hozott egy üveggel és több kancsó colát. Felbátorodva másik ismerősünk hozott még egy egész üveg whiskyt. 2 percig le sem tudtam venni a szemem az italokról, hiszen voltunk 6-an 1,4 liter tömény piára. :D Gondoltam magamban, ha ezt mind „meg kell” innunk, akkor itt komoly bajok lesznek. Aztán végül semmi baj nem lett. :P

Hajnal 1 körül megjelent Ákos, Andi és Jani is, pár italt bedobtak, Andival táncoltunk (én a végén már az asztal tetején is Csuszával), majd tovább álltak a Retro-komplexumba. Csusza viszont örült, hogy végre megismerheti az általunk oly sokat emlegetett Ákos barátunkat.

Közben Gabi diszkréten elment meglátogatni a rókacsaládot a WC-be, és folytatta a bulit tovább mintha mi sem történt volna… :D

Egyszercsak nagy kiabálásra lettem figyelmes a teraszon, ahol kedves András ismerősömet valaki spontán orron vágta. Mondanom sem kell ömlött a vér mindenfelé, gyorsan kihúztam a tömegből, és elsősegélyt nyújtottam a mosdóban WC-papír és víz segítségével . Szegénykém igencsak meg volt szeppenve, hiszen nem is tudta miért illetve kitől kapta az ütést.

Furcsa volt látni egyébként, mivel még soha nem jártam olyan helyen, buliban, ahol orrba vágás, verekedés lett volna jellemző…

Elcsitultak a kedélyek, utána semmi gond nem volt.

A 2 üveg whisky is elfogyott, mi pedig hajnal 4-kor Viktorral szép lassan megcéloztuk a hazafelé utat.